Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

A bánatos és a vidám társkereső

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-06-01 19:27:54, Rovat: Egyéb Címkék: bánat, boldogság, szomorúság, veszteség, vidámság

Minden újrakezdőnek vannak veszteségei. Nem kis veszteségek: a legtöbben az illúzióikat veszítették el, legalábbis egy bizonyos emberrel kapcsolatban, de olyanok is vannak, akiknek a vesztesége ennél nagyobb: mert a halál ragadta el a társukat.

A bánatos és a vidám társkereső

Noha a két helyzet sok tekintetben ellentétes, mindkettőre jellemző a fájdalom, a gyász, a “mi lett volna, ha”-érzés, mindkét esetben lehet lelkifurdalásunk amiatt, amit tettünk vagy éppen nem tettünk meg, és amiatt is, ha újra akarjuk kezdeni az életünket.

A nagy veszteség bánatossá tesz, ez így természetes, senki sem várhatja és nem is várja el, hogy könnyedén túltegyük magunkat egy hatalmas traumán. De ahogy ideje van a szomorúságnak, és ideje van a vidámságnak is: amikor pedig elkezdünk új partner után nézni, tudnunk kell, hogy a bánatos hangulat, a sóhajtozás nem sokakat fog vonzani. Lehet, hogy a romantika korában a merengő, szomorú hajadonok dobogtatták meg a költői lelkeket, de sejtésem szerint ez akkor is inkább csak a regényekben és a versekben volt így: a vidámság mindig jobban vonzotta az embereket.

A bánathoz ráadásul sokszor önértékelési problémák is társulnak: a veszteség a padlóra küld bennünket, és nem mindenki áll fel könnyen, sőt, akadnak olyanok is, akik akkor sem hajlandóak felállni, ha valaki két kézzel húzná fel őket. Az önértékelési problémák bizonytalanná tesznek, ami sikertelenséghez vezet, és újabb bizonyítékokat kapunk arra, hogy nekünk semmi nem sikerül.

Ezért olyan fontos, hogy békében legyünk önmagunkkal, és tudjunk mosolyogni, tudjunk nevetni, ne essünk a múlton való rágódás, a régi szép idők felidézésének csapdájába. Legyen elképzelésünk a jövőnkről, és legyünk képesek élvezni a jelent. Még akkor is, ha nagyon messze vagyunk a maradéktalan boldogságtól.

Figyeljük meg a testtartásunkat! Sokat elárul a lelkiállapotunkról, és lehet, hogy mi nem is vagyunk tudatában, de aki csak lát bennünket, ösztönösen érezni fogja, hogy a bánat, a lemondás, az erőtlenség sugárzik-e belőlünk, vagy tele vagyunk energiával és pozitív gondolkodással. Már ez az egy, illetve rengeteg apró részinformáció, a testbeszéd döntő lehet abban, hogy az első pillanatban vonzalmat keltünk-e, vagy éppen taszítjuk majd az embereket.

Kegyetlen dolognak tűnhet, de a férfi-nő kapcsolat általában nem arról szól, hogy majd eljön a nagy vigasztaló, és megvált nyomorúságos helyzetemből, mégpedig anélkül, hogy én bármit is tennék az ügy érdekében. Általában mindenki a derűs és erős emberekhez vonzódik. Még a derűsek és erősek is, hát még azok, akik ez utóbbiaktól várják a megváltást.

Legjobb tehát, ha alaposan átgondoljuk. nem vagyunk-e még túlságosan is letaglózottak ahhoz, hogy kellemes társaságot jelentsünk, illetve, ha már jó ideje csak negatív gondolatokat forgatunk az agyunkban, nem lenne-e okosabb, ha lassan megpróbálnánk átállni a napos oldalra.

Számos módszer létezik a bánatból való kilépésre. Távol álljon tőlem, hogy azt gondoljam, feltétlen gyógyszert kell szedni, de láttam már olyan súlyos depressziót szakítás után, amelyen a gyógyszeres kezelés segített. Természetesen nélkülözhetetlen a pszichoterápia is, ha olyan traumáról van szó, amellyel nem sikerül egyedül vagy barátok segítségével megbirkóznunk.

Megoldás lehet a mozgás (sok boldogsághormont termel ilyenkor a szervezetünk), barátaink felkeresése, olyan programok szervezése, amelyek kimozdítanak a napi rutinból, vagy tanulhatunk relaxációs technikákat, elkezdhetünk valami újat az életünkben, amire mindig vágytunk, vagy egyszerűen csak választhatunk egy hobbit.

Maga a társkeresés mint tudatos projekt is sokat segíthet, de itt már olyan impulzusokat lenne érdemes adni magunkból, amely bevonzza a lehetséges partnereket: a vidám profilképpel és könnyed, vidám bemutatkozással rendelkező társkeresők sokkal nagyobb eséllyel indulnak, mint azok, akik rossz, búval bélelt vagy csak közömbös fotót tesznek fel magukról, és a bemutatkozó szövegük is inkább panaszáradat és merő világfájdalom, mint pozitív üzenet.

Nem kell persze mindig fülig érő szájjal létezni és úgy tenni, mintha semi nem nyomná a szívünket, de ha elsősorban az a benyomás alakul ki rólunk, hogy nem vagyunk kellemes társaság, akkor nem igazán csodálkozhatunk rajta, ha nem özönlenek a megkeresések. Valamilyen szinten mindenki a maga szerencséjének és boldogságának is a kovácsa – vagyis, ha másképp, csettintésre, könnyedén nem megy, akkor meg kell érte dolgozni. És a boldogság is tanulható.