Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Ásó, kapa, nagyharang – férfiak, akik azonnal el akarnak köteleződni

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-11-11 11:57:10, Rovat: Egyéb Címkék: gyors elköteleződés, nősülni akaró férfiak

Nincs azzal semmi baj, hogy ha egy férfi társat szeretne, családot akar alapítani, hiszen ez nagyszerű. Csak rajta! A baj akkor van, ha még csak arra sem akar időt szánni, hogy megismerje a nőt, akit kiválasztott, az első vagy második randi után szerelmet vall és már össze akar költözni, gyakorlatilag rátelepszik a partnerére, és nem érdekli, hogy az mennyire ér rá, vagy hogy annak mennyi kedve van ennyire hamar fejest ugrani egy kapcsolatba.

Ásó, kapa, nagyharang – férfiak, akik azonnal el akarnak köteleződni

Az általános nézet és tapasztalat szerint a lányok sokkal inkább vágynak az elköteleződésre, házasságra, mint a fiúk. De persze ez nem mindig van így, főleg akkor nem, amikor már mindkét nembéliek túl vannak egy-egy komoly kapcsolaton vagy házasságon. Merthogy amennyire a nők többsége igyekszik férjhez menni (vagyis legalább tartósan együtt élni valakivel), úgy a válásban, szakításban is ők járnak az élen. A válások kétharmad részét nők kezdeményezik.

Az az igazság, hogy a férfiak általában kicsit jobban járnak a házassággal, mint a nők, de ezt persze gondosan titkolni szokták. Hogy miért járnak jobban? Például, mert a nők sokkal többet várnak ettől az intézménytől, mint amennyit kéne, a férfiaknak viszont nincsenek különösebb, erre vonatkozó álmaik kisfiú koruk óta: őket nem táplálják folyamatosan azzal, hogy a herceglány a fehér lovon majd mindentől megmenti őket.

Aki többet vár, az könnyebben is csalatkozik. Másrészt, ha gyerek is van egy házasságban, az alapvetően a nő életét változtatja meg totálisan, nem a férfiét, és míg egy nőre még a munkaadója is ferde szemmel néz, ha házas, de főleg, ha gyerekei vannak, (sőt, már akkor is, ha még se nem házas, se gyerekei nincsenek), addig a családos férfiakat kifejezetten előnyben részesítik a főnökeik.

Megállapodott férfinak lenni nem rossz dolog, és a férfiak legalább annyira szeretik az állandóságot, mint a mellette élvezhető szabadságot – már, amennyi szabadság jut nekik. Mivel általában ingergazdagabbak a mindennapjaik, nincsenek bezárva a négy fal közé, nem minősítik le őket háziasszonnyá, „csak” anyává, a tartós kapcsolat a javukra válik, ha csak nem egy teljesen elviselhetetlen házisárkánnyal élnek együtt.

De ha ez a kapcsolat véget ér, akkor elvesztik a lábuk alól a talajt. És vannak köztük olyanok, akik mindenképpen vissza akarják szerezni azt a státuszt, amelyet elvesztettek. Mert nekik társ kell, asszony kell, mégpedig olyan, akivel együtt is lehet élni, akivel gyereket lehet nevelni, aki imádja őket – és mindez most kell, azonnal, amint csak lehetséges.

Nincs azzal semmi baj, hogy ha egy férfi társat szeretne, családot akar alapítani, hiszen ez nagyszerű. Csak rajta! A baj akkor van, ha még csak arra sem akar időt szánni, hogy megismerje a nőt, akit kiválasztott, az első vagy második randi után szerelmet vall és már össze akar költözni, gyakorlatilag rátelepszik a partnerére, és nem érdekli, hogy az mennyire ér rá, vagy hogy annak mennyi kedve van ennyire hamar fejest ugrani egy kapcsolatba.

Az ilyen, hirtelen és minden előkészítés nélküli sodró szerelemről hamar kiderülhet, hogy orbitális öncsalás: szó sincs szerelemről, csak az az utáni vágy, a szoros kapcsolat, a családalapítás iránti sóvárgás hitette el az illetővel, hogy végre megtalálta az igazit, és ha így van, akkor minek késlekedni, legyenek együtt minél többet… A lánynak először persze nagyon imponálhat, hogy ő mennyire kell, és lám, már szerelmet is vallottak neki, először hagyja, hogy elkábítsák a szép szavak, és különlegesnek érzi magát… Csak aztán előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy mindez nem az ő személyének szól.

A férfi nem őt akarja, hanem egy kapcsolatot, a nő kiléte, jelleme ebben az esetben másodlagos. Az a lényeg, hogy minél hamarabb betöltse a társnélküliség okozta hiányérzetet. Ha nem megy az egyikkel, majd talál másikat. Pedig lehet, hogy a férfi valahol érzi, nem így kéne ezt csinálni, de képtelen megfékezni a lelkesedését, képtelen visszafogni magát és lassan, fokozatosan haladni. Ezzel a nagy nyomulással pedig csak azt éri el, hogy a nők megijednek tőle: csak kevesen vevők arra, hogy valaki fel akarja falni az életüket, és nincs tekintettel a kívánságaikra.

Az ilyen férfi inkább helyettest, ápolónőt keres, mint társat: általában nem régen szakított vele a barátnője (vagy vált el tőle a felesége), és ez úgy megsebezte, hogy egy másik nagy szerelemmel szeretné kárpótolni magát. De még az is benne van a pakliban, hogy a nők által hagyományosan nyújtott kényelmi szolgáltatások hiányoznak neki leginkább, az, hogy gondoskodjanak róla, ne kelljen egyedül megoldania a felmerülő problémákat, legyen mosott ruhája és meleg étele… Persze a fix szexpartner is vonzza, de romantikus hajlamait is szívesen kiélné, csak ne kelljen sokat várni az egészre.

Ha egy férfi magára ismer ebből a jellemzésből, talán elgondolkodik azon, hogy mit kéne másképp csinálnia, hogyan érhetné el, hogy ne ijessze el magától a lányokat, illetve tisztázhatná magában, miért is olyan sürgős neki ez az egész párkapcsolatosdi. Hiszen hosszú távon neki se lesz jó, ha csak a státusz kedvéért elvesz valakit, aki igazából nem is hozzá való.