Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Az exem nem akar elengedni…

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-07-29 15:19:43, Rovat: Egyéb Címkék: elengedés, elszakadás, ex, exek, üldözés

Senkinek nem kellemes élmény a válási procedúra, de ha az exférj vagy feleség nem hajlandó tudomásul venni még a per lezárulta és a válás kimondása után sem, hogy vége, az iszonyú nagy tehertétel tud lenni.

Az exem nem akar elengedni…

Ahogy nemrégiben egy pszichológus ismerőstől hallottam: szinte soha nem történik meg, hogy egy házaspár mindkét tagja ugyanakkor akarja a válást. Vannak, akik soha nem jutnak el odáig, hogy akarják, még akkor sem, amikor a férjük/feleségük egyértelműen tudtukra adta, hogy számára nincs tovább. Ilyenkor a lehető legszélesebb skálán mozognak a lehetőségek.

A finom próbálkozásoktól, randikéréstől, virágküldéstől, a lelkész felkereséséig, aki egykor összeadta a párt, a család hadba állításáig ezernyi módszer létezik, amellyel az elhagyott, magát becsapottnak érző expartner megpróbálja úgymond visszahódítani egykori szerelmét. (Még akkor is, ha igazán nem volt belé szerelmes.)

Sajnos nem ritka az sem, hogy az exek erőszakossá válnak, vagy magukban tesznek kárt, vagy, ami még sokkal rosszabb, a volt partnerben, annak új kedvesében, esetleg a közös gyerekekben. Mindannyian ismerünk ilyen horrortörténeteket, amelyek egy része megelőzhető lenne, ha a családon belüli erőszakot sokkal komolyabban venné a társadalom.

De most nem a rendőrségi ügyekre szeretnék koncentrálni, hanem a kevésbé súlyos “zaklatásokra”, azokra az esetekre, amelyekben a normalitás határain belül maradnak a felek, legalábbis fizikai erőszak nem történik.

Sok expartner küzd az ellen, hogy vége legyen a kapcsolatának, és sokan akkor sem hagyják abba az erőlködést, mikor már évek óta megszűnt az együttélés. Mit lehet kezdeni az ilyen, makacs emberekkel, akik képtelenek leszállni rólunk? És hogyan akadályozzuk meg, hogy tönkretegyék a jövőnket, mert állandóan árnyékot vetnek ránk?

Az egyik legfontosabb dolog, hogy ne hagyjunk benne kétségeket. Ne tűnjünk határozatlannak, és ne hagyjuk reménykedni. (Épp elég ember beszéli be magának így is, hogy még van remény, mert képtelen szembenézni azzal, hogy valószínűleg ő is hibázott, ha tönkrement a kapcsolata.) Ha gyerekek is vannak, persze sokkal nehezebb eltávolodni, de amennyiben a terhünkre van az illető, kettesben ne találkozzunk vele, ha mégis fontos ügyekben kell megbeszélést tartanunk, ragaszkodhatunk egy közvetítő személy jelenlétéhez is.

Ne mérgesítsük a helyzetet olyan akciókkal, amelyek csak elmélyítik a konfliktust. Van, aki azt állítja, hogy szabadulna az exétől, mégis folyton körülötte forog az élete. Lehet, hogy még hízeleg is neki, hogy ennyire nem akarja elengedni az illető. Ha valóban pontot akarunk tenni a kapcsolat végére, ne randizzunk veszekedést generálva vele, ne pereskedjünk hülyeségeken, és ne irritáljuk esetleges új kapcsolatunk ecsetelésével.

Egy üldöző típusú exet például mindenképp érdemes törölni a barátaink közül a közösségi oldalakon, vagy egyszerűen semmi olyat nem szabad posztolnunk, amire ugrik. Így is kicsi rá az esély, hogy a közös ismerősöktől ne értesüljön bizonyos dolgokról, de ha még egy az egyben is látja ölelkezős, csókolózós képeinket, az csak olaj lesz a tűzre.

Ne hagyjuk, hogy a családja vagy a barátai folyamatosan azzal bombázzanak, hogy nem értik, miért hagytuk ott azt a jó embert/asszonyt. Ha egyszer elmondtuk nekik, az pont elég, de nem kötelességünk senkinek magyarázkodni. Vannak olyan, intim természetű, másokra nem tartozó okok is, amelyeket nem akarunk kifejteni, sőt, semmi értelme nem is lenne. Ha érzik rajtunk, hogy határozottan kitartunk a döntésünk mellett, sokkal kevesebb kedvük lesz utánunk járni.

Ha a régi baráti körünkből való emberek úgy gondolják, hogy az exünknek tartoznak lojalitással, ne háborodjunk fel ezen, hagyjuk őket, keressünk új barátokat. De azokat se hergeljük, akik hozzánk lojálisak. Az ördögi kör fenntartásához általában ketten kellenek, nem csak az üldöző, hanem az üldözött is, persze léteznek extrém esetek, beteg elméjű exek például, akiknek kezelése külső segítséget is igényel, de a legtöbb volt partnert azért le lehet szerelni, ha nem foglalkozunk velük túlságosan sokat.

A legnehezebb azt elkerülni, hogy a gyerekek belekeveredjenek a folyamatos konfliktusba, de ne feledjük, hogy az ő érdekük a legfontosabb: őket nem szabad fegyverként bevetni a másik ellen. Ha ezt tesszük, állandósítjuk a konfliktust, és tönkrevágjuk a gyerekeink életét… Lehet, hogy soha nem lesz esélyük normális párkapcsolatra, ha mi nem vagyunk elég bölcsek ahhoz, hogy kihagyjuk őket a huzakodásból.

Feloldhatatlannak tűnő konfliktusok esetén sose habozzunk külső, hozzáértő segítséget kérni (például egy mediátor, egy családterapeuta, egy jó pszichológus sokmindent elérhet, illetve eszköze lehet annak, hogy egyről a kettőre jussunk).