Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Érdemes-e párhuzamosan többekkel ismerkedni?

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-06-24 10:32:13, Rovat: Egyéb Címkék: ismerkedés, párhuzamos ismerkedés

Nincs semmi okunk rá, hogy elköteleződjünk egy még totálisan képlékeny, ismerkedési fázisban, akár egy-két randevú után sem, hiszen ekkor még nem lehet tudni, mi lesz az egészből, ez még az a szakasz, amelyben egyik pillanatról a másikra szem elől veszthetjük egymást. Hirtelen, magyarázat nélküli eltűnéseknek szinte mindannyian ki vagyunk téve, tehát minél óvatosabban hagyjuk magunkat belevonni a kezdeti fázisban, annál kevésbé fogunk sérülni, ha a reményeinkből semmi nem lesz.

Érdemes-e párhuzamosan többekkel ismerkedni?

A címben feltett kérdésre egyszerű a válasz: igen, érdemes többekkel is ismerkedni párhuzamosan. Persze lehet, hogy van, aki ezt egyszerűen nem bírja, és inkább egy bizonyos emberre koncentrál, aki éppen kiemelkedett a tömegből - tapasztalataim szerint azonban ez könnyen vezet ahhoz a helyzethez, hogy mikor az illetővel először találkozunk, rájövünk, hogy nem is olyan, amilyennek képzeltük, hogy kezdhetjük nulláról az egész hercehurcát - ami újra és újra megviselhet minket.

A netes társkeresés révén viszonylag könnyű rövid időn belül számos emberrel összefutni, de sokan úgy gondolják, hogy már a levelezésből kiderül, kivel tervezhetnek hosszabb távra, így más jelentkezőket hanyagolnak: később visszatérni egy hetek óta parkolópályára tett emberhez viszont nem olyan könnyű, ugyanis érezni fogja, hogy csak szükségmegoldásként tértünk vissza hozzá... Nos, ez nem valami kellemes. A párhuzamos ismerkedés viszont lehetővé teszi, hogy folyamatosan játékban legyünk, és esélyt adjunk annak a pár embernek, aki a levélkezdeményekből fennmaradt a rostán.

Nincs semmi okunk rá, hogy elköteleződjünk egy még totálisan képlékeny, ismerkedési fázisban, akár egy-két randevú után sem, hiszen ekkor még nem lehet tudni, mi lesz az egészből, ez még az a szakasz, amelyben egyik pillanatról a másikra szem elől veszthetjük egymást. Hirtelen, magyarázat nélküli eltűnéseknek szinte mindannyian ki vagyunk téve, tehát minél óvatosabban hagyjuk magunkat belevonni a kezdeti fázisban, annál kevésbé fogunk sérülni, ha a reményeinkből semmi nem lesz. 

Persze előfordulhat, és elő is szokott fordulni, hogy egy adott ponton már nincs kedvünk mással levelezni, csak azzal az egy emberrel, aki nagyon felkeltette az érdeklődésünket: ilyenkor valóban kár erőltetni a többieket, bár egyáltalán nem biztos, hogy a személyes ismeretség is ugyanolyan hatással lesz ránk, de az felesleges, hogy kényszerítsük magunkat a többi, laza kapcsolat fenntartására, ha amúgy minden gondolatunkat egyvalaki tölti ki. 

Akkor azonban, ha többen is hasonló kaliberű partnereknek tűnnek, és nem tudunk dönteni - főleg, mert azt sem sejthetjük, hogy ők hogyan döntenek majd -, nem érdemes jégre tennünk senkit, főleg, ha kedvünk és energiánk is van a párhuzamos levelezésre. 

Sokszor vádolják a netes tárkeresés műfaját azzal, hogy hamis képzeteket kelt az emberekben, és olyan érzésük támad, hogy a lehetőségek végtelenek, és mindig van jobb: az én tapasztalatom inkább az, hogy a sok sikertelen próbálkozás (nem összeillő partner, megbízhatatlan, eltűnő illetők, ideig-óráig működő kapcsolatok) arra tanítanak, hogy a kínálat végtelensége illúzió, mert igazán nekünk való ember kevés akad, és nagy szerencse, ha rátalálunk. 

Nyilván vannak olyanok, akiket elsősorban a vadászat izgat, akár egy kezdeti fázisban elszédülnek a sok profiltól és randit randi után szerveznek, de ha valaki komolyabb kapcsolatot szeretne, akkor ez a fázis hamar az idegeire fog menni, egyszerűen megunja... 

Ne csináljunk tehát gondot a párhuzamos levelezésekből, se azon nem érdemes agyalni, hogy ez mennyire tisztességes a részünkről, se azon, hogy a kedvencünk vajon még hány másik emberrel ismerkedik mellettünk: ez egy ilyen műfaj, ha valóban egymáshoz illünk, a többiek úgyis érdektelenné válnak, ha meg nem, akkor felesleges elvárunk egymástól és önmagunktól, hogy mindent egy lapra tegyünk fel.