Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Ha a barátaid válnak, te is nagyobb eséllyel válsz el

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-11-04 19:53:16, Rovat: Egyéb Címkék: barátok, család, felmérés, munkatársak, példamutatás, válás

Minél több ember dönt a válás mellett a környezetünkben, annál valószínűbb, hogy mi is így döntünk. Persze korántsem mindegy, hogy ez a valószínűség mekkora - valóban nagy mértékben befolyásolnak-e bennünket a példák, vagy ezek jelentősége elhanyagolható.

Ha a barátaid válnak, te is nagyobb eséllyel válsz el

Az, hogy a barátaink, az ismerőseink, rokonaink, munkatársaink példája ezer módon befolyásol bennünket, nem újdonság, bár lehet, hogy sokan észre se veszik. Éppen, mert a világnak azt a szeletét látják, amelyiket, és ebből azt, a téves következtetést vonják le, hogy a világ márpedig ilyen. Pedig a világ úgy általában se nem ilyen, se nem olyan, hanem sokféle. És mindegyikünk csak egy kics szeletét látja, attól függően, hogy hol élünk, milyen társadalmi osztályhoz tartozunk, oda honnan kerültünk, milyen a vallásunk, vagy vallástalanok vagyunk-e, és még lehetne sorolni.

Olyan, nagyon egyszerű dolgok például, mint a sportolási hajlandóság, nagy mértékben függnek a barátaink hatásától. Ha a legjobb barátnőm elkezd biciklizni, lehet, hogy nekem is kedvem támad, annyit áradozik róla, hogy az milyen jó... És lehet, hogy ha ő nem kezdett volna bele, akkor én sem. Ha a környezetemben az a természetes, hogy mindenki cigizik, akkor nagy valószínűséggel én is dohányozni fogok (de minimum passzív dohányos leszek), ha azonban bekerülök egy új társaságba, mondjuk egy új partner révén, megváltozhatnak a szokásaim is.

Erre hallottam nemrég elég szemléletes példát: egy lány a munkahelyén csupa műkörmös, agyonszolizott csajjal volt körülvéve, mikor azonban új pasija lett, és rajta keresztül olyan baráti körbe került, ahol az összes lány inkább a természetes kinézetet favorizálta, egyszeriben eltűntek a műkörmök és a rengeteg smink, sőt, még a hajfesték is lekopott... 

De térjünk vissza a bennünket leginkább érdeklő témára: arra, hogy mennyiben befolyásolja válási hajlandóságunkat a környezetünkben tapasztalt helyzet.

Nem kell puszta benyomásokra támaszkodnunk, egy konkrét felmérés eredménye, hogy a válási hajlandóság nagy mértékben függ a barátok, ismerősök példamutatásától. A felmérés az USA-ban készült, és nem ma kezdték, van olyan házasság a tanulmányozottak között, amelyet 1948-ban kötöttek. Szóval elég hosszú távú vizsgálatról beszélhetünk, az eredeti résztvevők gyerekeit (szám szerint ötezret), azok házastársait, és azoknak ismeretségi körét is beleértve (utóbbi úgy 12.000 emberre tehető). 

Nos, az eredmények a következők:

1. Ha a résztvevők barátainak egyike elvált a házastársától, akkor 147%-kal volt valószínűbb, hogy négy éven belül a résztvevő is megteszi, mint ha nem volt a barátai közt válás. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a párok nagy része elvált volna: a válási arány meglehetősen alacsony volt, tehát a legtöbb pár annak ellenére nem vált el, hogy a baráti körében volt válás.

2. Érdekes, egy testvér válása sokkal kisebb mértékben befolyásolta az embereket: csak 22%-kal növekedett a 4 éven bekövetkező válás valószínűsége, mint mikor nem volt elvált testvér a képben.

3. Ha kis cégnél dolgozó ember esetében a kollégák között volt válás, akkor 55%-kal nőtt annak az esélye, hogy az illető is a válás útjára lép 4 éven belül.

4. Még egy dolog: nem csak a közvetlen környezet, hanem a barátok barátainak esetei is hatással voltak az emberekre, nyilván azért, mert a barátok ilyenkor sokat mesélnek másik barátjuk történetéről. 

Vajon negatív hatásként értelmezhetjük-e ezt a környezeti befolyást?

Noha nagy divat azon jajgatni, hogy milyen szörnyű dolog a válások gyakorisága, egyáltalán nem biztos, hogy ez tényleg annyira szörnyű. Attól függ, hogy mi az alternatíva. Amíg nem volt elég példa, amíg a válás kirekesztettséggel, szégyennel, sőt, egzisztenciális megsemmisüléssel járt, addig sokkal kevesebben szánták rá magukat, és most visszatekitnve azt állítani, hogy az volt a paradicsomi állapot, bűnös tudatlanság és ferdítés.

Nem, nem volt semmiféle paradicsomi állapot, meg elképesztő bölcsesség, amely időközben elveszett. Alternatívahiány volt, anyagi függőség, szégyenérzet, rossz beidegződések. Mostanra érte el a válások száma azt a kritikus tömeget, amelynek következtében már nem ciki meglépni a dolgot... Persze még mindig cikibb, mint rossz házasságban élni, feltéve, hogy ez a házasság nem jár mindenki számára látható fizikai bántalmazással vagy olyan lelki terrorral, amelyet nem lehet rejtegetni.

De azt állítani, hogy a válás divat, és hogy könnyelműen döntenek mellette az emberek, nem igaz. A lehető legritkább esetben lehet úgy elválni, hogy mindenki nagyon meg ne szenvedje, tehát olyan nagyon könnyen azért általában senki sem dönt mellette. 

Az, hogy egy közeli ismerős meg merte tenni, és nem dőlt össze a világ, biztos bátorításként hat. Mitagadás, az irigység is bejátszik. Amíg azt látjuk, hogy a barátunk is ugyanúgy döglődik a házasságában, mint mi, nem tűnik annyira tragikusnak a helyzet, mint mikor megtapasztaljuk, milyen, amikor már túlvan a váláson és végre szabad emberként élhet. Irigykedni kezdünk a szabadságára, és a tapasztalataiból okulva azt is beláthatjuk, hogy a világ nem dőlt össze, a gyerekek nem lettek idegbajosak, a család képes volt elfogadni az új helyzetet. 

Persze, ha a barátunk a válása után összeomlik, alkoholista lesz, vagy hajléktalanná válik, akkor már korántsem lesz kedvünk követni a példáját. 

Ahogy fentebb is említettem, szó sincs arról, hogy a válás "divatja" járványszerűen terjedne. Egy kis lökést jelenthet, ha már jó ideje úgy érezzük, hogy elromlott a kapcsolatunk, sőt, nem csak elromlott, de soha nem is fog megjavulni. Ha már évek óta gondolkodunk rajta, mi lenne, ha..., akkor egy közeli példa megadhatja a végső lökést.

De csak azért, mert a barátunk, testvérünk, munkatársunk beadta a válókeresetet, nyilván nem fogjuk mi is ugyanezt tenni. Indokolatlanul, divatból, heccből, csak, mert megtetszett az ötlet? Most komolyan, van, aki komolyan azt gondolja, hogy a környezetünk teszi tönkre a házasságunkat, a barátaink "rossz példája" visz minket romlásba?

Ez pont olyan, mint mikor az agresszív házastárs azt mondja a partnerének, hogy a hülye haverjaid/barátnőid telebeszélik a fejedet, csak azért vannak olyan ötleteid, hogy egy férjnek/feleségnek is szüksége van magánéletre, kikapcsolódásra, saját költőpénzre, és így tovább. Vagyis valamire, ami egyébként teljesen természetes igény lenne, csak az agresszív társ tartja hülyeségnek, mert csökkentené a hatalmát.

Nem heccből válunk, és nem divatból... De a környezetünk, a társadalom egésze természetesen hatást gyakorolnak ránk. Ez nem baj, nem szégyellnivaló, nem probléma mindaddig, amíg alaposan átgondoljuk, megfontoljuk a saját helyzetünket, és mi magunk döntünk. Mert ezt a döntést csakis mi hozhatjuk meg. 

Ezért aztán nem érdemes amiatt se nagyon aggódni, hogy rossz példát mutatunk a családunknak, gyerekeinknek. Ha önálló embereket nevelünk belőlük, akkor nem fognak csak azért elválni ők is, mert mi megtettük. Annak függvényében fogják megtenni vagy nem tenni, hogy miként sikerül a házasságuk. A minták nagyon erősen hatnak, de felnőtt emberek nem mutogathatnak örökké a szüleikre, vállalniuk kell tetteik következményeit. Mint ahogy nekünk is.