Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Hogy találjunk új szerelmet, ha régi sem volt?

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-06-28 18:41:18, Rovat: Egyéb Címkék: bizalom, csalódás, szerelem, új remény

Nem egy embert ismerek, aki úgy keres társat válás vagy szakítás után, esetleg gyerekekkel, hogy az előző kapcsolata sose volt boldog, sőt, esetleg még életében nem tapasztalta meg a viszonzott szerelmet.

Hogy találjunk új szerelmet, ha régi sem volt?

Sokszor látom, hogy a házasságjavító szándékkal íródó cikkek abból indulnak ki, hogy minden kapcsolat nagy szerelemmel kezdődik, pedig dehogy. Rengeteg kapcsolat, sőt házasság jön létre enélkül, vagy úgy, hogy csak az egyik fél érez szerelmet, de az sem ritka, hogy egyikük sem rajong annyira a másikért, de éppen nem adódott semmi jobb, és tűrhető ötletnek tűnt összebútorozni. Esetleg összejött egy gyerek, és emiatt érezték a felek, hogy kötelességük együtt élni – legalább egy ideig.

Ezek az emberek általában kevésbé gyászolják a házasságukat, mert igazán sose érezték jól magukat benne, és lehet, hogy évek óta csak nyűglődtek, és várták, hogy mikor szabadulnak meg a másiktól, ugyanakkor éppen amiatt, hogy eddig sosem tapasztalták meg, milyen a feltétel nélküli, teljes odaadás, természetesen be is beszélhetik maguknak, és meggyőződéssel vallhatják, hogy nekik úgyse fog sikerülni, mert ők nem erre születtek, vagy mert az ellenkező nem jelenleg párkeresési piacon jelen lévő képviselői mind elviselhetetlenek…

Az ilyen önszuggesztió, amelyre a környezet is alaposan rá bírja tenni a magáét, általában önbeteljesítő jóslat is egyben, így aztán elképesztő nehéz vállalkozás kimozdítani valakit ebből az állapotból. Amíg a szerelmet csak fájdalmas oldaláról, reménytelen verziója alapján vagy annyira sem ismerő ember nem tartja magát elég vonzónak, elég jónak, elég szerencsésnek, addig senki más se fogja vonzónak, jónak, sőt, szerencsésnek se tartani.

És ez az ördögi kor lefelé tartó spirálba fordulhat át: minden apró reményt nagy vereségek követnek, mert az illető szinte mágnesként vonzza magához a bántást, de még azt is sértőnek veszi, ha egyszerűen csak nem voltak vele elég udvariasak… Ahogy saját magának nem tulajdonít értéket, úgy egyre kevesebbel is beéri, és morzsákkal próbál jóllakni, de persze mindig kiderül, hogy a morzsáktól csak éhesebb lett, a megalkuvás pedig semmi jóra nem vezetett.

Persze azért nem mindenki ennyire boldogtalan, ha még nem tapasztalta meg a nagy lángolást, bőven akadnak olyanok is, akik működőképes kapcsolatokat alakítanak ki ennek híján is, és mikor már végképp nem számítanak rá, hogy beüt a ménkű, akkor váratlanul minden összejön.

A szerelmet ugyanis nehéz, illetve szinte lehetetlen kifejezetten keresni: társat, partnert, barátot kereshetünk, de a szerelem legtöbb esetben nem engedelmeskedik forgatókönyveknek, és nem akkor lep meg, mikor leginkább szeretnénk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tegyünk meg mindent a partnertalálás érdekében, de ne azzal az elképzeléssel vágjunk bele, hogy most x időn belül megtaláljuk a herceget a fehér lovon, vagy életünk asszonyát. Lehet, hogy rengeteg embert meg kell ismernünk és kedvelnünk, rengeteg tapasztalatot kell szereznünk ahhoz, hogy valamikor rátaláljunk arra, akit igazán kerestünk, és meglehet, hogy ez akkor fog bekövetkezni, mikor már letettünk róla, hogy valaha részünk lesz benne. De valahol a szívünk mélyén azért éreznünk kell, hogy nem vagyunk kevesebbek másoknál, és ez is benne van a pakliban. Csak nem szabad görcsösen akarnunk.

Először nagy szerelembe esni nem csak fiatalon lehet, bár sokan úgy gondolják, hogy a nagy érzelmek időszaka a harmadik X beköszöntével elmúlik, de ez egyáltalán nem törvényszerű. Van, aki a 4. X után találkozik először ezzel az élménnyel, és hiszi el végre, hogy ez nem tündérmese, hanem valóság. De lehet, hogy bizonyos, kevésbé sikeres fiatalkori tapasztalatok után ez a siker nem úgy jön, mint másoknak egész fiatalon: ezért a sikerért dolgozni kell.

Például meg kell szabadulnunk a tévhiteinktől, és bizonyos rossz szokásoktól, amelyek azt sugallják, hogy vagy nem vagyunk nyitottak semmire, vagy nem hisszük el önmagunkról, hogy kellemes társaság lennénk, esetleg lerí rólunk, mennyire bizalmatlanok vagyunk. Az érzelmekért való kuncsorgás is nagyon rossz módszer: éppen ezért fontos, hogy körülbástyázzuk magunkat barátokkal, családtagokkal, olyanokkal, akik érzelmileg közel állnak hozzánk: ne az áradjon belőlünk, hogy magányosak vagyunk, és ezért sebezhetőek is.

Akkor lehetünk igazán jó partnerek, ha elég erősek és függetlenek vagyunk ahhoz, hogy magunkban is megálljunk, mert így se mások rosszindulatának, nemtörődömségének, se saját érzelmi hiányainknak nem leszünk kiszolgáltatva.