Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Odafigyelünk-e egymásra, vagy csak úgy teszünk, mintha?

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-04-13 18:41:36, Rovat: Egyéb Címkék: beszélgetés, kommunikáció, oda nem figyelés, odafigyelés

Szinte minden félresiklott kapcsolatra jellemzőek a súlyos kommunikációs zavarok - aki már egyszer megélte, milyen az, amikor nem érti a másik, amit ő akar, és milyen, amikor már nem is kíváncsi arra, amit a partnere mond, biztosan nem szeretné ugyanezt reprodukálni. De hol siklik ki a kezdeti jó kommunikáció? Már, ha kezdetben egyáltalán jó volt... 

Odafigyelünk-e egymásra, vagy csak úgy teszünk, mintha?

Elképzelhető az is, hogy a kommunikáció már kezdetben sem annyira csodás, de más dolgok vannak előtérben, az ember elképzel dolgokat a partneréről, amelyekről aztán kiderül, hogy nem is igazak, ráadásul, amikor még nagy a lelkesedés, hajlamosak vagyunk a saját vágyainknak megfelelően interpretálni a másik felől érkező jeleket, és olyasmit is belemagyarázni, vagy belelátni, ami nincs is ott. Bocsánatot is könnyebben kérünk, hiszen még abban a fázisban vagyunk, amelyben meg akarjuk hódítani egymást, és rengeteg a mondanivalónk. Nem alakultak még ki a forgatókönyvek, amelyek a legtöbb kapcsolatban létrejönnek, így nem is untuk meg, hogy a másik mindig ugyanazt mondja.

De hosszabb távon előjönnek a problémák, rutinná válik a kapcsolat nagy része. Már minden régi sztorit elmeséltünk egymásnak, kifejtettük a véleményünket mindenről, nincs már akkora kedvünk órákat beszélgetni, és ha elkezdődik az eltávolodás, akkor a másik mondanivalója is érdektelenebbé válik. Minél kevésbé figyelünk oda, minél kevésbé van kedvünk odafigyelni, annál inkább válik az egész kommunikációnk megszokott forgatókönyvek lejátszásává és süketek párbeszédévé.

De melyek azok a főbb pontok, amelyekben ezek a kommunikációs félresiklások tetten érhetőek? 

1. Gondolatolvasás

Mikor ahelyett, hogy kérdeznénk, elképzeljük, hogy a másik mit gondolhat. Persze ez akkor is kialakulhat, ha hiába kérdezünk, nem kapunk válaszokat (a nők például elvárhatják a férfitól, hogy találja ki, mi a bajuk, illetve a férfiak magukba zárkózhatnak egy problémával, és a nő hiába firtatja, nem nyílnak meg), meg akkor is, ha nem merünk kérdezni, mert már többször visszapattantunk, vagy olyan a probléma, hogy azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk bele. Esetleg az is előfordulhat, hogy eleve nem vagyunk hajlandóak megbízni a másikban: feltételezzük, hogy úgyse fog válaszolni a kérdésre, vagy a válasza nem lesz őszinte.


2. A saját reakción való agyalás

Ez főleg akkor történik meg, mikor úgy érezzük, tudjuk, mit fog mondani a másik, felesleges is odafigyelni rá, úgyis csak szajkózza a magáét, amíg beszél, mi addig a jó kis frappáns választ fogalmazzuk... Ilyenkor persze nehéz meghallani, valójában mit is beszél a másik, ráadásul látszik rajtunk, hogy nem figyelünk oda. 


3. Szűrés

Mikor a partner mondanivalójából csak azt szűrjük ki, ami a mi érvelésünket alátámasztja, amit meg nem vagyunk hajlandóak megvitatni, azt szépen kikerüljük. Minél inkább elmérgesedik egy kapcsolat, annál inkább működnek ezek a mechanizmusok.


4. Álmodozás

Miközben a partner csak beszél, csak beszél, mi gondolatban egész másutt járunk. Legfeljebb fél füllel figyelünk oda, hogy ha nagyon kell, azért tudjuk, hogy miről volt szó, de attól messze vagyunk, hogy igazán figyeljünk. 


5. Ítélkezés

Ha már megvan a jó negatív véleményünk a másikról, majdhogynem mindegy, mit mond: nem fogjuk nyitott lélekkel hallgatni. Nem fogjuk komolyan venni a véleményét, és nem leszünk vele empatikusak.


6. Kéretlen tanácsadás

Mikor a partner egy problémáját kezdi elénk tárni ahelyett, hogy végighallgatnánk, gyorsan előállunk valamilyen megoldással - amely lehet, hogy számára nem is járható út. Meg valószínű, hogy nem tőlünk várja a megoldást, csak szeretne érzelmi támogatást kapni, de mi félreértjük, miért is fordult hozzánk. A túl hamar jött tanács a probléma egészének megismerését is gátolhatja. De ha a tanácshoz némi megalázó hangvétel is járul, akkor a partner még jól meg is sértődhet. (Nem sok embernek lehet igazán tanácsot adni: még ha jó tanácsot adunk is, sokan azt is megalázónak tartják, mert nem nekik jutott eszükbe. Illetve a panaszkodó játszhatja azt a játszmát is, hogy siránkozik, a partner segíteni akar rajta, mire a siránkozó rátámad a segítőkész félre, hogy milyen hülye tanácsokat ad, és egyébként se kérte senki a véleményét... Szóval, csak csínján a tanácsokkal.)


7. Vitázás

Ami beszélgetésnek indult, hamar vitává fajulhat, amikor már nem tudjuk végighallgatni egymást, és egymás szavába vágunk, mindenbe belekötünk, amit a másik mond. Persze, ha folyamatosan vádolnak és igazságtalanok velünk, azt nehéz nyugodtan végighallgatni. A vita másodpercek alatt személyeskedésbe és sértegetésbe torkollhat, ha már nagy a feszültség két ember között. Persze a vita és a veszekedés között azért van különbség. A veszekedés már tényleg nem arról szól, hogy a felek bármit is meg akarnának oldani, inkább a saját pozíciójukat védik. 


8. Nyugtatgatás, konfliktuskerülés

Ennek az ellentéte, mikor mindenben igazat adunk a másiknak, csak, hogy nyugi legyen, de ezzel valójában csak bojkottáljuk a valódi kommunikációt. Vonogatjuk a vállunkat, hümmögünk, esetleg elkezdünk mással foglalkozni... Tipikus konfliktuskerülő, de az érdemi kommunikációt is elkerülő megoldás.


9. Figyelemelterelés

Ha a téma, amit a másik meg akarna beszélni, túl kényes, nem vagyunk hajlandóak belemenni, egyszerűen megpróbálhatjuk elterelni a figyelmét egy másik téma felvetésével. Hosszú távon persze ez se old meg semmit, a partnert nyugtalanító téma így feszültségforrás marad a kapcsolatban. Van, aki ezt úgy csinálja, hogy elvicceli a témát, egyszerűen képtelenség vele normálisan beszélni, az álhumorhoz folyamodik, ha nem jut más az eszébe. 


Ezek a stratégiák, amelyeket önkéntelenül is alkalmazunk, persze nem csak párkapcsolati kommunikációban jellemzőek, hanem az élet minden területén. És van, hogy egyszerűen nincs más választásunk, tényleg hasznos őket alkalmazni, máskor viszont jó lenne, ha valóban odafigyelnénk arra, amit a másik mond - amennyiben számunkra fontos a személy, akivel beszélünk. Ha romantikus kapcsolatról van szó, akkor jó már az elején gondot fordítani arra, hogy ne essünk bele a fenti kommunikációs csapdákba, így elkerülhető lesz, hogy teljesen elbeszéljünk egymás mellett.