Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Kezdjem-e újra az exemmel?

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-09-03 10:43:29, Rovat: Egyéb Címkék: exek, szakítás, újrakezdés, visszatérés

Felmérések szerint a kapcsolatukat megszakítók fele, kétharmada tapasztalta meg már, milyen, amikor visszatér korábbi partneréhez. A mérleg nem túl pozitív, az újjáélesztett kapcsolatok általában nem működnek valami jól (természetesen akad olyan, amely sikeres lesz, de a többségről ez nem mondható el.) A legtöbb újrakezdő elégedetlenebb, mint azok, akik sosem szakítottak, kevesebb szeretetet és megértést tapasztal, és bizonytalanabb a jövőt illetően.

Kezdjem-e újra az exemmel?

Egy barátnőm, aki már több, mint öt éve elvált, múltkor azzal lepett meg, hogy azon agyal, nem kéne-e visszamenni a férjéhez. A férj azóta se érti amúgy, hogy az asszony miért is hagyta el őt (két gyerekkel), de esküdözik, hogy megváltozott, és már képes felelősséget vállalni. Nos, egy közös családi kirándulás már az első órákban nyilvánvalóvá tette, hogy a férj semmit sem változott, és nem hogy visszamenni nem érdemes hozzá, de még családi programokat szervezni is nagyon idegesítő. 

Szerencsére ez a rövid epizód azonnal kiverte a barátnőm fejéből az ötletet, mert elég volt pár óra ahhoz, hogy érzékelje, mi is idegesítette annyira a férjében, és miért is érezte magát olyan rosszul abban a házasságban. Sokan eshetnek kísértésbe hozzá hasonlóan, ha már évek óta nincs néven nevezhető kapcsolatuk, és úgy érzik, esélyük sincs rá - bár az, hogy esélyük sincs rá, általában nem felel meg a valóságnak, de a fejükben mégis ez él: ezzel a hiedelemmel kellene kezdeni valami, nem az exférjjel vagy feleséggel, de azért nézzük meg, milyen tapasztalatokat szereznek, akik felmelegítik korábbi kapcsolatukat, és milyen kérdéseket érdemes megvizsgálni, mielőtt úgy döntenénk, hogy újrakezdjük.

Felmérések szerint a kapcsolatukat megszakítók fele, kétharmada tapasztalta meg már, milyen, amikor visszatér korábbi partneréhez. A mérleg nem túl pozitív, az újjáélesztett kapcsolatok általában nem működnek valami jól (természetesen akad olyan, amely sikeres lesz, de a többségről ez nem mondható el.) A legtöbb újrakezdő elégedetlenebb, mint azok, akik sosem szakítottak, kevesebb szeretetet és megértést tapasztal, és bizonytalanabb a jövőt illetően. Léteznek olyan se veled, se nélküled kapcsolatok, amelyekben a szakítások szinte menetrendszerűek, gyakorlatilag a párkapcsolati dinamika részét képezik, és sokszor akkor sem csillapul ez a dinamika, mikor már összeházasodtak...

(Noha ismerek egy ellenpéldát: egy szerelmes pár havonta szakított és kezdte újra, de mióta megszületett az első gyerek, és a férfi elvette a nőt, úgy tűnik, ez a dinamika megszakadt, nemrég, a házasságkötés után körülbelül tíz évvel a második gyerek is világra jött, vagyis úgy tűnik, esetükben megoldódott a probléma, és hosszabb távon képesek együtt élni, mindezt úgy, hogy egyik földrészről a másikra vándorolnak - lehet, hogy esetükben most már a szükséges adrenalint az utazás biztosítja, és nem az állandó szakítás/újrakezdés játszma.)

Nem mindegy természetesen, hogy milyen hosszú kapcsolatot szakítottunk meg, az mennyire viselt meg bennünket, és mennyi idő telt el a szakítás óta: vajon változtunk-e időközben, változott-e az exünk, jártunk-e valamilyen terápiára, amelynek kézzel foghatóak a hatásai... Mert igenis alakíthatunk magunkon, de nem biztos, hogy elég, ha csak az egyik ember változik, és nem biztos, hogy olyan irányba változunk, ami az exnek tetszik, még ha a korábbi beállítottságunk sem tetszett neki. 

Tekintsük át röviden, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, ha felmerül a lehetőség, hogy újra összejöjjünk a volt partnerünkkel:


A) Egyáltalán miért szakítottunk és azok az okok fennállnak-e még? 

Vajon komoly okunk volt rá, vagy csak hirtelen felindulásból tettük, és utána megbántuk? Ha abuzív kapcsolatot hagytunk ott, akkor semmiképp nem éri meg visszamenni, mert a megalázás/bántalmazás folytatódni fog (hacsak nem történt valami csoda az exünkkel, mondjuk megtért, vagy kigyógyult a szenvedélybetegségéből). Tudom, ennek ellenére sokan mégis visszamennek, mert képtelenek szabadulni az áldozati szereptől, valamiért megéri nekik benne maradni... Ebben az esetben a terápia lehet a megoldás, önmagunkon kell dolgoznunk először, nem az exünkkel foglalkoznunk. 

Ha mindig is úgy érzetük, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, akkor is felesleges erőltetni a dolgot, abban reménykedni sem érdemes, hogy majd megváltoztatjuk a másikat. Akárhogy is fogadkozik, nem fog megváltozni akkor, ha visszamegyünk: akkor lehet változásban hinni, ha az a visszatérésünktől függetlenül szemmel láthatóan bekövetkezett.


B) Miért akarunk visszamenni?

Azért, mert még mindig szeretjük, vagy, mert nem találtunk mást? Azért, mert vele kényelmesebb az életünk, vagy azért, mert jó vele lenni? Noha érthető, hogy sok ember inkább elvisel egy nem túl boldog párkapcsolatot, csak, hogy ne legyenek anyagi gondjai, ne legyen magányos, biztonságban tudhassa a gyerekeit, utazhasson kedvére, de hogy ettől nem lesz hosszú távon elégedett, és meg fogja fizetni az árát, az is biztos. 


C) Hajlandóak vagyunk-e fejlődni, és látjuk-e a lehetőséget a partnerben is, hogy változtatni fog?

Ha nem beszéljük át, hogy mi nem működött, és hogyan működhetne a kapcsolatunk, csak belevetjük magunkat, nemsokára ugyanott fogunk tartani, mint szakítás előtt. Szinte biztos, hogy segítség nélkül nem tudunk kilépni a megszokott kerékvágásból, hacsak közben nem képeztük ki magunkat terapeutává, de ahogy mondani szokás, senki sem próféta a saját hazájában, még egy párterapeuta is vak lehet a saját kapcsolatát illetően. 

A megszokott játszmák mindig visszatérnek, akár gyerek-szülő viszonyról, akár párkapcsolatról van szó, ha valamelyik fél nem szakítja meg a kört. De ha az egyik megszakítja, a másik ezt nagyon rossz néven veheti, mert nem tudja besöpörni ugyanazokat a zsetonokat, amelyeket az ismétlődő játszmák esetében mindig besöpört. Vagy megtanul játszmák nélkül kommunikálni, vagy nem lesz érdemi a kapcsolat... Vagyis, ha az exünk úgy áll hozzá, hogy ő továbbra sem érti, mi nem működött a kapcsolatban, és miért szakítottunk (vagy mi magunk nem értjük, ő miért szakított), akkor mitől remélhetnénk, hogy ezúttal jobb lesz?


D) A legfontosabb: az exünk is újra akarja-e kezdeni?

Nem is érdemes addig tervezgetni, amíg nem világos, hogy az ex fejében is ott motoszkál-e a gondolat: adna még egy esélyt a kapcsolatnak, vagy sem. Ne hagyatkozzunk apró jelekre, mert könnyen lehet, hogy félreértjük őket, és légvárakat építünk. Ha egyértelmű, hogy ő szeretné az újrakezdést, akkor könnyű a feladat, csak el kell dönteni, hogy mi is szeretnénk-e. De ha egyikünkben sincs határozott szándék, akkor valószínűleg nem akarjuk igazán, és nem is érdemes erőltetni.