Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Ki keres párt, én vagy a családom?

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-06-01 18:57:24, Rovat: Egyéb Címkék: család, gyerekek, profil, profilkép

Aki nem kezdő már a társkeresésben, bizonyosan találkozott már azzal a jelenséggel, amely sokakat zavarba hozhat: van, aki már a bemutatkozásban is sokat mesél a gyerekeiről, esetleg még az exéről is, a profilképen nem egyedül szerepel, de főleg akkor jelennek meg a család különböző tagjai az ismerkedés részeként, ha további képeket kapunk tőle (olykor anélkül, hogy kérnénk).

Ki keres párt, én vagy a családom?

A jó profilkép elkészítéséről, kiválasztásáról, prezentálásáról még fogunk beszélni, de most elsősorban arról szeretnék írni, vajon mennyire tanácsos vagy célravezető rögtön az első pillanatban bevonni a gyerekeket, a szűkebb vagy tágabb családot a társkeresésbe.

Kezdjük azzal, hogy a társkereső profilunkban és a levelezésünkben mennyire szerencsés megjeleníteni a családunkat.

Szerintem első megközelítésben bőven elég az, a társkereső adatlapon megadható adat, hogy van-e gyerekünk és vajon velünk él-e vagy sem. Ennél többre a bemutatkozásban nem igazán érdemes kitérni: a partnerek elsősorban nem a családunkra, imádott gyermekeinkre kíváncsiak, hanem ránk.

Arra nem biztatnék senkit, hogy kerekperec letagadja a gyerekeit (van olyan ismerősöm, aki úgy érezte, hogy a három gyerek profilba írása kissé ijesztő lehet, és azon morfondírozott, hogy inkább ki sem tölti ezt a részt), főleg egy újrakezdő oldalon nem jelent gondot, hiszen az itt megfordulók nagy százalékának valószínűleg szintén van gyereke. De ha például nem velünk élnek, vagy már olyan nagyok, hogy nem befolyásolják a randizási lehetőségeinket alapvetően, akkor első körben éppen elég azt feltüntetni, hogy léteznek.

Noha biztos sok nő gondolja úgy, hogy a férfiak nagy részét elijesztik a gyerekek, szerintem ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Lehet, hogy egy harmincas elvált nő esetében kifejezetten előny, ha már van gyereke, mert a férfi esetleg nem akar sajátot, vagy már neki is van az előző kapcsolatából, és nem szeretne többet. Úgy érezheti, hogy egy anya egyrészt az ő gyerekkel kapcsolatos gondjait is jobban megérti, másrészt nem akar feltétlen tőle gyereket… Nem siet sehová, nem apát keres (elsősorban), stb.

A gyerek letagadása később nagyon is rossz fényt vethet ránk, erre is érdemes gondolni. De túlhangsúlyozni sem kell az anya- illetve apaszerepünket. Ugyancsak valódi példa: egy rajongó apa olyan bemutatkozó szöveggel próbálta magához vonzani a nőket, hogy a gyerekéről áradozott, és kifejtette, hogy anyát keresnek, ők ketten… Lehet, hogy van, akire pozitív hatást gyakorolt, de én inkább ijesztőnek, oda nem valónak éreztem…

A társkereső elsősorban rólunk szól, nem a családunkról: majd egyszer, ha már olyan szintre jutottunk valakivel, hogy mélyebben meg szeretnénk ismerni egymást, nyilván bőven lesz szó a gyerekeinkről is, de ne ez legyen a nyitó gondolat.

Ha eddig elsősorban anyaként és apaként léteztünk, akkor ez a társkeresés éppen arra lehet nagyszerű lehetőség, hogy nőként és férfiként definiáljuk újra magunkat.

A másik fontos kérdés, hogy mennyire avassuk be a családunkat a társkeresésünkbe. Elmondjuk-e egyáltalán, hogy belefogtunk, hogy milyen módszert választottunk, és meséljünk-e részleteket különféle élményeinkről.

Az, hogy mennyire érdemes beavatni a családot, elsősorban attól függ, hogy ők mennyire támogatják az újrakezdésünket, vagy éppenséggel mennyire próbálnak keresztbe tenni. A bizalomra érdemes családtagoknak nyugodtan el lehet mondani, azokkal viszont, akikről tudjuk, hogy majd görbén néznek ránk emiatt, legyünk óvatosak. A gyerekeinknek attól függően számoljunk be, hogy mennyire érettek rá, mennyire viselik jól (ha még neheztelnek ránk a válás/szakítás miatt, akkor ne nagyon terheljük őket ezzel).

Gyerekből ne kreáljunk fő-fő bizalmast, ha egy mód van rá. Barátnő, barát alkalmas erre leginkább, vagy olyan testvér, egyéb rokon, akivel nagyon nyíltan és őszintén beszélhetünk, és aki nem él vissza a bizalmunkkal. Újrakezdésünkben ellenérdekelteknek semmiképp ne szolgáltassuk ki magunkat.

És sose veszítsük szem elől: magunknak keresünk társat. Ez a történet elsősorban rólunk szól. Merjük ezt vállalni, és merjünk tenni a saját boldogságunkért.