Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Kiábrándultsági fázisok

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-09-15 11:34:13, Rovat: Egyéb Címkék: kiábrándulás, önszuggesztió, remény, reménytelenség

A társkeresés olykor kiábrándulttá tesz bennünket... És ez természetes is. Sokszor csalódunk, sokszor próbáljuk arról győzködni magunkat, hogy nem is kell nekünk senki, esetleg elég, ha olykor-olykor összegyűrjük a lepedőt valakivel, de ennél többre nem vágyunk. Aztán legtöbbször kiderül, hogy de, mégis többre vágyunk.

Kiábrándultsági fázisok

Figyelemmel kísérem néhány elvált barát, ismerős életét, és nem ritka, hogy kiábrándultan nyilatkoznak. Olykor próbálkoznak a kereséssel, olykor leállnak, olykor lelkesednek, összekapják magukat... Néha komolynak tűnő elhatározások születnek, amelyek két nappal vagy egy héttel később már nem is olyan komolyak.

Az egyik tipikus kiábrándultsági fázis, mikor úgy érzik, hogy nem is akarnak senkit, mert az egész férfi-nő történet csak nyűg, és mégis, minek... Végre maguk mögött hagytak egy nehéz kapcsolatot, végre nem kell senkihez alkalmazkodniuk, akkor miért is vennének a nyakukba egy másikat. Ki is jelentik, hogy megkönnyebbültek, mert már nincs tétje annak, ha férfiakkal/nőkkel találkoznak, de jó, hogy a partvonalon túlról szemlélhetik az egész cirkuszt, és nem kell többé részt venniük benne.

Van, aki tényleg leteszi az egész problémát - például egy súlyos trauma illetve betegség elvezethet idáig -, és valóban nem érzi már, hogy bármi tétje lenne, ha találkozik valakivel, aki tetszik neki. Ha túl van az egész párkeresési problematikán, felszabadultabb lesz, és az esélytelenek nyugalmával flörtöl...Aztán ki tudja, lehet, hogy épp ez a lazaság vezet el ahhoz, hogy megismerkedjen valakivel.

Sokszor megesik az is, hogy a téma csak egy időre kerül ki a reflektorfényből, bár az illető leginkább magával igyekszik elhitetni, hogy ő megkönnyebbült, és elvan a baráti körével, a munkájával, a hobbijaival, és a saját kezén kívül másra nincs is szüksége, ha szexre vágyik. 

Aztán olyan fázisba is el lehet jutni, amelyben az ember elhiteti magával, hogy kapcsolat nem kell, de alkalmi szex azért mégis. Tökéletesen elég lenne, ha hetente vagy kéthetente megszabadulna a feszültségtől. Férfiaknak ez jobban megy, legalább is egy ideig...

Ha viszont tényleg semmi egyéb nem történik, mint alkalmi szex, a vele járó kínos szituációkkal, a fel-felcsillanó reménnyel, hogy elhatározásunk ellenére mégis több lesz az egészből, mint egy-két menet, de mégse lesz több, az egy kaptafára szabott találkozások már nem jó értelemben izgalmasak, inkább csak kiábrándítóak, mivel az első alkalom mindenkinek stresszes, de keveseknek kellemes élmény, az ember eljut(hat) abba a fázisba is, hogy nem, ez a fajta szex kötődés nélkül mégse kell.

Noha bizonyos férfiak jól bírják a kötődés nélküli szexet, az állandó vadászatba és bizonytalanságba, hogy a vadászat sikeres lesz-e vagy sem, azért ők is bele szoktak fáradni. Persze fizetni is lehet az élményért, de sokak számára ez azért nem kielégítő, mert arra vágynak, hogy kívánják őket... És ez ebben a kontextusban nem értelmezhető. 

Ha az alkalmi szexből kiábrándult az illető, akkor megint meggyőzheti magát, hogy szex nélkül is lehet élni, amely fázis egészséges libidó esetén valószínűleg nem sokáig fog tartani... Vagyis nagy a valószínűsége, hogy a tartósabb társ keresése felé leng ki ismét a mutató. Ennek a tartósabb társnak nem kell feltétlen élettársnak is lennie: az a fontos, hogy érzelmi stabilitást adjon...

Aztán, ha tényleg összejön egy bennünket érzelmileg is megmozgató kapcsolat, de hamar csalódás lesz a vége, az ismét elvihet a "nekem nem kell senki, hagyjanak békén" fázisba. Újabb kiábrándultság, újabb kör. De rendszerint ebből is felállunk, és újra elkezdünk reménykedni, illetve újra megtaláljuk valamelyik előző fázisunkat. Jó esetben azért tanulunk a saját tapasztalatainkból, és egyre közelebb leszünk ahhoz, amire tényleg szükségünk van. Lehet körbe-körbe tekeregni, vagy lehet spirálban egyre feljebb és feljebb jutni. 

Sajnos, amíg tart valamelyik kiábrándultsági fázisunk, addig nem igazán vagyunk vonzóak. Előbb magunkkal kell kibékülnünk, és persze az ellenkező nemre sem tekinthetünk ellenségként. A kiábrándultság olykor belefér, csak ne ragadjunk meg benne véglegesen, bármennyire is kényelmes lenne.