Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Lehet, hogy eljött az exek ideje?

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-01-13 15:39:36, Rovat: Egyéb Címkék: ex, exek, múltbéli ismeretség

Sokan félnek az exeiktől, úgy érzik, hogy még a baráti kapcsolatnak is örökre véget vetni, ha már szakítottak, és a találkozás túlságosan fájdalmas lenne. De ha a fájdalom már elmúlt, miért is lehetne újra barátként kezelni egymást? És ha éppen az újrakezdés fázisában vagyunk, miért is ne tekinthetnék az exeinkre lehetőségként? A legszebb az, ha a kapcsolatainknak úgy tudunk véget vetni, hogy nincsenek kellemetlen utóhatások, sőt, továbbra is szívesen összejárunk – de ez keveseknek sikerül.

Lehet, hogy eljött az exek ideje?

Persze ahány volt szerelem vagy kapcsolat, annyiféle történet... Van, akivel biztosan soha nem akarnánk többé barátkozni, mert a bennünket szétszakító okok még mindig fennállnak. Túlságosan sokat bántottuk egymást, vagy egészen más irányt vettünk, esetleg olyan messze él az illető, hogy úgyse találkozhatnánk rendszeresen, és persze olyan ex is biztos akad, aki nem szabad préda, és már valószínűleg nem is lesz az.

De ha már keresgélünk, érdemes felvenni a kapcsolatot azokkal, akikre szívesen emlékszünk, és akiktől jó szívvel tudtunk elválni. Lehet, hogy csak a körülmények nem voltak ideálisak, vagy akkoriban túl nagynak tűnt a korkülönbség, a földrajzi távolság, de bármi egyéb is történhetett, ami miatt a szakítás mellett döntöttünk. Most lehet, hogy már másképp látjuk – és az sem kizárt, hogy az exünk is másképp látja.

Ebben a keresési fázisban nem árt beírni néhány nevet valamelyik közösségi oldalra, és megnézni, fent vannak-e azok az emberek, akik már rég a múltba merültek, de akikről kellemes emlékeket őrzünk. Akár a társkeresőn is rábukkanhatunk egy-egy ismerősre, akitől tán 15-20 éve nem hallottunk: persze, ha szívesen eltöltenénk még 15-20 további évet nélküle, akkor semmi esetre se szólítsuk meg. De ha nem ez a helyzet, mégiscsak könnyebb egy már meglévő ismeretséget feléleszteni, mint egy teljesen újba belekezdeni.

Az is megeshet, mondjuk egy 20 éves osztálytalálkozón, hogy olyasvalakire figyelünk fel, akit fiatal korunkban észre se vettünk, vagy épp ránk figyelnek fel azok, akik azelőtt még soha. Rengeteg változáson megy keresztül az ember ennyi idő alatt, persze van, aki elsősorban negatív irányba változik, elhanyagolja magát, úgy megöregedett, elhasználódott, stb, hogy rá se lehet ismerni, mások viszont remekül nézhetnek ki, és olyan kisugárzásra tehettek szert, amilyen korábban sose volt nekik.

Mert magukra találtak a munkájuk, hivatásuk által, vagy felszabadultak egy mérgező szülő negatív hatása alól, gyerekük született, aki felelősségvállalásra nevelte őket, egyszerűen csak megemberesedtek, megasszonyosodtak. A korábbi gyenge tanuló behozhatta az összes lemaradását és remek szakemberré válhatott, ami magabiztosságot ad neki, a sete-suta lány megtalálhatta a saját stílusát, a saját hangját, kiteljesedhetett. De az is lehet, hogy a mi értékrendünk változott: már nem ugyanaz tetszik, mint azelőtt, mondjuk a kedvesség többet nyom a latban, mint a dögös ruha, és egy nyugodt beszélgetésből kiderülhet, hogy az, akit gőgösnek, távolságtartónak hittünk, csak félénk és visszahúzódó. Vagy csak azelőtt tűnt annak...

A fontos az, hogy képesek legyünk friss szemmel körülnézni, és ne hagyjuk, hogy mindenki abban a skatulyában maradjon, amelybe valaha, éretlen korában beletettük. Lehet, hogy azóta már teljesen más ember, no meg mi is lehetünk teljesen mások, mint annó, sőt, az lenne a nagy baj, ha semmit sem változtunk volna... Érdemes számot vetni azzal, hogy a fiatalkozi énünkhöz képest hogyan változtak a prioritásaink, mit értékeltünk akkor egy fiúban/lányban, és mit értékelünk most egy férfiban/nőben. Vajon mennyi a közös pont, egyáltalán emlékszünk-e még pontosan arra, hogy mi vonzott egy korábbi partnerünkben, és, hogy azok a tulajdonságok még mindig vonzóak-e számunkra.

Nem kell tehát, hogy feltétlen csak az exeink között nézzünk körül, eszünkbe juthat bárki, akit régről ismerünk, talán évekig nem is gondoltunk rá, és most valami mégis beüt, hirtelen fontosság válhat, jól érezhetjük magunkat a társaságában, felújíthatjuk az ismeretséget. Rengeteg lehetőség rejtőzik a múltunkban, nem érdemes kihagyni az újra-felfedezés lehetőségét.