Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Lezárt és lezáratlan múlt – avagy létezik-e a tiszta lap?

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-05-28 09:32:17, Rovat: Egyéb Címkék: ex, kapcsolat, lezáratlan múlt, lezárt múlt, tiszta lap, továbblépés, új partner

Sokszor olvashatjuk, hogy egy kapcsolatot le kell zárni, el kell gyászolni azelőtt, hogy egy újba kezdenénk… Hogy hosszú átmeneti idő kell, amíg az ember összeszedi magát egy szakítás, főleg válás után. Hogy amíg reménykedünk még az előző kapcsolat újjáéledésében, addig nem fogunk tudni nyitni valami új felé.

Lezárt és lezáratlan múlt – avagy létezik-e a tiszta lap?

Ez persze részben és bizonyos emberekre biztosan igaz. Vannak, akiknek hosszú időbe telik, amíg feldolgozzák, ha véget ér egy fontos kapcsolatuk, főleg, ha nem ők akartak véget vetni neki… De olyanok is akadnak, akik a kutyaharapást szőrivel elvet vallják, és sikerrel vetik bele magukat a következő kapcsolatba, amint az előző kudarcot vallott: persze semmi se garantálja, hogy az sikeresebb lesz, illetve, hogy egyáltalán kapcsolattá fejlődik, vagy megmarad kaland szinten.

Nem érdemes nagyon szigorúan meghatározni, hogy milyen esetben állunk készen valami újra. Mondhatnám, hogy ki-ki maga érzi, de ez sem feltétlen igaz. Sokan bizonytalankodnak, és kérnek tanácsokat a barátaiktól, családjuktól, olykor pedig még csak tanácsot sem mernek kérni, csak magányosan küszködnek saját vágyaikkal és az elvárásokkal, amelyek sokszor ellentmondásosak… Mások még ahhoz is túl büszkék, hogy bizonytalannak látszódjanak, pedig rengeteg félsz van bennük, de csak azért is mennek előre… És sokszor ugyanazokat a hibákat követik el, mint korábban, mert akár a Bourbon királyok, ők sem tanultak és nem felejtettek semmit.

Mit is kéne jelentsen a múlt lezárása? Talán fátylat kellene borítanunk mindenre, ami korábban történt? Ez nem fog menni. Ki kéne iktatnunk az életünkből az ex-partnert? Meglehet, hogy ez a legjobb megoldás, ha a partnerünk kifejezetten káros hatást gyakorolt ránk, de az is valószínű, hogy teljesen nem fogjuk tudni kiiktatni, főleg, ha gyerekeink is vannak. El kéne engednünk az exszel való újrakezdéshez fűződő reményeinket? Hacsak nincsenek egyértelmű jelei annak, hogy ő újra akarná kezdeni, valóban nem vezet semmire, ha erőltetjük. Nem egy embert ismerek, aki még négy-öt évvel a válás kimondása után se képes tudomásul venni, hogy vége, és nincs visszaút. Még mindig érzelmi zsarolással próbálkozik, sőt, még arra is akad példa, hogy az új partnert fenyegeti…

De ha a szakítás után képesek vagyunk jó kapcsolatban maradni, barátokként tovább létezni, akkor a lezárás nem jelent egyszersmind radikális eltávolodást is. Nem kell kifejezetten kerülnünk az exünket, ha alapvetően semmi problémánk vele. Csak arra figyeljünk, hogy ne foglaljon le bennünket annyira, hogy új kapcsolatokra már ne is maradjon időnk.

A való életben általában nincsenek éles határvonalak Sok a bizonytalansági faktor. Zavarosak az érzelmeink. Azt hisszük, túlvagyunk a nehezén, aztán mégse. Vagy azt hisszük, még szeretjük a volt partnerünket, pedig csak haragszunk rá, és túlságosan kényelmesek vagyunk ahhoz, hogy elengedjük, még inkább, hogy új partnert keressünk. (Bár ez egy társkeresőre regisztráló emberre kevésbé lehet igaz, de nem kizárt, hogy az exünk éppen ebben a cipőben jár.)

A harag, a csalódottság, a keserűség, a lezáratlan közös ügyek (gyermekekkel kapcsolatos végeérhetetlen egyezkedések, vagyonmegosztás) mind-mind megnehezítik a továbblépést, csak más és más módon. De ha hagyjuk, hogy legyűrjenek, ha belefásulunk a küzdelembe, abba, hogy olykor béklyóként nehezedik ránk a múlt, nem marad energiánk a reményre sem, nem hogy a cselekvésre.

Valószínűleg bele kell nyugodnunk, hogy nincs tiszta lap… Hacsak nem 2-3 év házasság után váltunk el, gyermektelenül, és teljes mértékben nem vagyunk függetlenek az expartnerünktől, a múltunk szerves része lesz a jelenünknek, és a jövőnknek is. Főleg a gyerekesek vannak ezzel tisztában: a gyerek egy életre összeköt valamilyen módon. Még akkor is, ha a másik szülő nem törődik a gyerekével, elhagyja, vagy, ha bennünket tilt el tőle (biztosan sokan ismernek ilyen történeteket). De ez nem jelenti azt, hogy ne kezdhetnénk új szakaszt, és ne távolodhatnánk el kellő mértékben azoktól a dolgoktól, amelyek fájdalmat okoztak. Megtehetjük, de ehhez bátorság kell, és rengeteg energia. És segítőtársak.

Nem baj az, ha a társkeresés során a háttérben mindig ott lesz az, amit korábban megéltünk. Ha nagyon negatív, persze teljesen felesleges állandóan erről mesélnünk mindenkinek. Válogassuk meg, kit avatunk a bizalmunkba. De gondoljunk csak bele, a legtöbb elváltnak a szinglikkel ellentétben megvan az az előnye, hogy már jó pár dolgot megélt, és nem fut ki az időből… Tehát, ha úgy tetszik, ráér, és lassan építheti fel új önmagát.