Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Miért húzzák be a férfiak a kéziféket, ha komolyabbra fordul?

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-07-22 20:52:56, Rovat: Egyéb Címkék: érzelmi elhidegülés, eufória, kapcsolati fázisok, kötődés

Az első fázis az euforikus vonzalomról szól, ilyenkor lelkesedik és udvarol a férfi nagy elánnal, ilyenkor érzi úgy a nő, hogy nyeregben van. Csakhogy az eufória nem tart soká, a férfi néhány hét, jobb esetben 2-4 hónap alatt átsiklik az eltávolodási fázisba, vagyis érzelmileg elhatárolódik a nőtől. A nő persze azonnal megérzi, mi a helyzet, és elkezd idegeskedni, agyalni, már nincs nyeregben, sőt, kételkedik abban is, ami az előző fázisban történt. Valamit biztosan ő rontott el, de mit?

Miért húzzák be a férfiak a kéziféket, ha komolyabbra fordul?

Tipikus történet: egy férfi kezét-lábát törve udvarol egy nőnek, a nő eleinte nem is veszi komolyan, könnyeden viselkedik, élvezi a flörtöt, és mire a férfi végre meggyőzi a nőt, hogy belemenjen a játékba, mire a nő elkezd úgymond kötődni, a jövőre gondolni, tervezgetni, a férfi hirtelen behúzza a kéziféket - van, aki csak finoman lassít, van, aki brutálisan fékez, és nem lehet rajta kiigazodni, vajon most mi a baja. Hiszen ő akarta annyira az egészet, ő nyomult olyan nagyon... Mitől lesz hirtelen vége ennek a nagy akarásnak?

A két nem ritmusa sokszor különbözik: a kalandba, a flörtbe a férfiak könnyebben mennek bele, de ez nem jelenti, hogy mindjárt hosszabb távú terveik is lennének (noha azt tudják, hogy egy nő potenciálisan szóba jöhet-e hosszabb távon, vagy csak szabadidőpartner lehet belőle). Vannak, akik nem szívesen szereznek tudomást arról, hogy egy nőnek mindig vannak hosszabb távú elképzelései. Mert a pillanat spontán megélése, a csak a jelenre koncentrálás, a kötetlen élvezet a nőkre nem igazán jellemző. (Persze vannak kivételek, akik valóban csak a pillanatnak élnek, ők soha nem is szenvednek hiányt férfitársaságban, bár az már nem biztos, hogy tartós kapcsolataik is jól alakulnak...)

A férfiaknak persze sokkal kevésbé kell tervezniük, már biológiai okokból sem olyan behatároltak, nem csoda, hogy a nők sokszor a múltban és a jövőben egyszerre élnek (ki mibe kapaszkodik inkább), de lehet, hogy éppen a jelent nem élvezik/érzékelik a maga teljességében.

Mikor egy nő megtetszik egy férfinak, legtöbbször a felszabadultsága, vidámsága, a függetlensége, a titokzatossága tetszik benne, de ha az ismerkedés hatására a nő éppen ezekből a tulajdonságokból veszít, mert a kötődés kialakulása olyan mechanizmusokat ébreszt fel benne, amelyek inkább a szorongás, a kapaszkodni vágyás irányába hatnak, akkor ez a férfira taszító hatással van - elsősorban akkor, ha a kapaszkodás túl korán következik be. Ha a nő túl hamar akar kereteket szabni a kapcsolatnak, ahelyett, hogy hagyná a bizonytalanságban lebegni, ami a férfinak egy ideig sokkal kényelmesebb, akkor könnyen lehet, hogy csalódás lesz a vége.

És hiába éltük meg már számos alkalommal ezt az egész forgatókönyvet, iszonyat nehéz visszafognunk magunkat nőként, nehéz megmaradnunk annak, akik az ismerkedés elején voltunk, mert már fontos az a férfi - vagy tán nem is a személye, hanem az általa megcsillantott lehetőség, maga a valakihez tartozás, a kapcsolatban élés fontos... Minél régebben várunk arra a bizonyos kapcsolatra, amely végre nem tiszavirág-életű és felejteni való lesz, annál nagyobb a veszélye, hogy elrontjuk a túl korai kapaszkodással. 

Martin von Berger német terapeuta érdekes elmélettel magyarázza ezt a folyamatot. A kapcsolatok elejét 3 fázisra osztja.

Az első fázis az euforikus vonzalomról szól, ilyenkor lelkesedik és udvarol a férfi nagy elánnal, ilyenkor érzi úgy a nő, hogy nyeregben van. Csakhogy az eufória nem tart soká, a férfi néhány hét, jobb esetben 2-4 hónap alatt átsiklik az eltávolodási fázisba, vagyis érzelmileg elhatárolódik a nőtől. (Bár, ha az első pár hétben beleszeretett, akkor ez nem következik be. És annak is van némi jelentősége, hogy mennyire hamar történik meg az első szex, bizonyos férfiak automatikusan eltávolodnak akkor, ha egy nő túl "hamar" lefekszik velük, de ez messze nem igaz mindenkire, csak azt nem lehet előre tudni, hogy kire igaz.)

A nő persze azonnal megérzi, mi a helyzet, és elkezd idegeskedni, agyalni, már nincs nyeregben, sőt, kételkedik abban is, ami az előző fázisban történt. Valamit biztosan ő rontott el, de mit? Pedig nem biztos, hogy bármit is "elrontott", lehet, hogy csak a férfi ijedt meg a dolgok komolyra fordulásától. Bár ők ezt nem feltétlen megijedésnek élik meg, csak egyszerűen túl sok lesz a jóból. És ha a nő ebben a hirtelen bekövetkező elhidegülésben nem képes megőrizni a nyugalmát, és elkezd úgy viselkedni, mint aki függő állapotba került, mint aki nem tud a másik nélkül élni, akkor tényleg elronthatja az egészet.

Von Berger szerint a nő pont a legvonzóbb tulajdonságait veszti el, ha függő üzemmódba kapcsol, ha azt érzékelteti a partnerével, hogy minden áron szüksége van a társaságára. Ha ezt az időszakot felemelt fejjel, hiszti nélkül tudja átvészelni, ha megőrzi a nyugalmát, nem szakít radikálisan a férfival, nem húzódik vissza a csigaházába megsebzetten, de nem is teszi a férfit első helyre az életében, vagyis független és magabiztos képes maradni, akkor a férfi jó eséllyel át fog lépni a 3. úgynevezett kötődési fázisba. (No persze csak akkor, ha már a kezdet kezdetén tartós kapcsolatra alkalmas nőszemélynek ítélte az illetőt, és nem csupán átmeneti barátnőként tekint rá.)

Az egész kérdés problematikája abban rejlik, hogy miként fogjuk vissza magunkat, ha a férfi már belepörgetett minket a kapcsolatba, ha elkényeztetett a sok figyelemmel, bókkal, kedvességgel? Mert addig, amíg egy férfiért nem igazán lelkesedünk, vagy nem vágyunk kétségbeesetten komoly kapcsolatra, ha épp elég potenciális partner nyüzsög körülöttünk, kevéssé fenyeget a veszély, hogy mániákussá és kapaszkodóvá válunk. De minél sebezhetőbbek vagyunk, annál könnyebben pörgünk be és annál elviselhetetlenebbnek érezzük, hogy elveszítsük a kapcsolatot és visszazuhanjunk az ürességbe.

A titok tehát abban áll, hogy elég magabiztosságra, függetlenségre, érzelmi egyensúlyra tegyünk szert, mert ez mindig hat: a férfiak megérzik, ha nem kapaszkodunk, nem akarjuk őket kontrollálni, úgymond megfogni... Semmi sem olyan vonzó, mint mikor egy nőnek nincs feltétlen szüksége a férfira, és ezt nem csak mondja, hanem érzi is.