Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Miért ne áraszd el új ismerősödet információkkal?

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-06-30 10:00:00, Rovat: Egyéb Címkék: érzékeny adatok, információ, meggondolatlanság, zaklatás

Nem egy alkalommal találkoztam (vagy végül nem is találkoztam, csak leveleztem) olyan emberrel, aki túl sokat és túl gyakran mesélt önmagáról. Valósággal elárasztott információkkal, amelyek között rengeteg teljesen irreleváns, engem abban a fázisban még nem érdeklő adat is volt.

Miért ne áraszd el új ismerősödet információkkal?

Beszéltem már a túl korai lelkesedésről, amely szinte minden társkereső életében előfordul, legalábbis, ha elég aktív ahhoz, hogy magával ragadja egy ismeretlen. Az ismerkedés korai szakaszában nehéz mértéket tartani, ha valaki olyanra bukkanunk, aki érdekel: milyen gyakran és mennyit írjunk, telefonáljunk-e, mennyit meséljünk magunkról, milyen érzékeny információkat osszunk meg, és milyeneket tartogassunk későbbre?

Nem egy alkalommal találkoztam (vagy végül nem is találkoztam, csak leveleztem) olyan emberrel, aki túl sokat és túl gyakran mesélt önmagáról. Valósággal elárasztott információkkal, amelyek között rengeteg teljesen irreleváns, engem abban a fázisban még nem érdeklő adat is volt. Egy erőteljes udvarlás könnyen zaklatásba mehet át, ha a férfi nem figyel oda arra, hogy mit is művel. Ha hajlamosak vagyunk rátelepedni valakire (és van annyi önismeretünk, hogy felismerjük magunkban ezt a tulajdonságot), akkor tudatosan fogjuk vissza az infóáramlást és a kapcsolatfelvétel gyakoriságát. Például ne írjunk addig levelet, amíg nem kapunk választ az előzőre, és gondoljunk bele, hogy a másik embernek azelőtt is volt élete, hogy mi felbukkantunk, szóval ne várjuk el tőle, hogy egész nap rendelkezésre álljon, például csetelgessen velünk.

Mert hogy is néz ki ez az ostromlott fél szemszögéből? Hirtelen úgy érzi, hogy megfullad a sok levéltől, telefonhívástól, állandó csevegési kezdeményezéstől, van, aki még ennél is tovább megy, és személyes jelenlétét is ráerőlteti udvarlása céljára, mikor egyáltalán nem volt megbeszélve, és a nőnek éppen más dolga van. Vagy épp nincs dolga, és pihenni szeretne. (Nők is viselkedhetnek ilyen nyomulós módon, de ők általában a kapcsolat későbbi fázisában akaszkodnak rá a partnerre.)

Akármennyire is tetszik az illető, és akármennyire is szeretünk kezdeményezni, az biztos nem vezet sok jóra, ha úgy akarjuk biztosítani magunknak a befutó helyet, hogy minden mást kizárunk az életéből. Kezdetben tetszik a nőknek, ha valaki nagyon rájuk kattan (persze, ha olyan férfiról van szó, akit kellemesnek találnak), de ha kezdik úgy érezni, hogy ketrecbe akarja őket zárni az új udvarló, akkor menekülőre fogják. Aki után még vágyakozni se lehet, mert mindig a nyakunkban liheg, az nem kívánatos személy, persona non grata lesz a szemünkben. (Azt hiszem, számos, romantikusnak titulált film épp rossz mintát közvetít, mikor azt sugallja, hogy ha kezdeti ellenállásba ütközünk, ne hátráljunk meg, küzdjünk a szerelemért - van, amikor a küzdelem csak visszatetszést szül, sőt kifejezetten ijesztő.)


De visszatérve az információkra: nem csak ilyen esetben negatív sok adatot megosztani - egy ismerkedés elején sose tudhatjuk, kivel van dolgunk, és ki milyen formában élhet vissza mindazzal, amit elmesélünk neki - tehát csak óvatosan az őszinteséggel és a szív kitárásával. A pontos lakhelyünket és a munkahelyünk címét például nem érdemes egyhamar megadnunk, és ha már itt tartunk, közösségi oldalon megosztanunk sem - mert manapság az ismerkedők (és leendő munkáltatók) első dolga azt csekkolni, hogy mi minden szerepel rólunk az interneten. Jobb, ha a társkeresőre regisztrálás előtt átnézzük az adatlapunkat, a hozzáférhetőséget, mi az, amit mindenki láthat, mi az, amit csak ismerős, vagy ismerős ismerőre (kis ország ez, nem egyszer előfordult, hogy kiderült, van pár közös ismerősünk az új levelezőpartnerrel, így simán betekinthetett a dolgaimba). 

Sokszor egyébként magunk sem vesszük észre, mennyi mindent elárulunk, akár egy álnév/nick alatt írogatva blogokon, internetes fórumokon. Sokan ismerkednek ilyen helyeken spontán módon, a törzsközönség előbb-utóbb személyesen is találkozhat, így az addig névtelen, senkihez nem köthető dolgokat hirtelen már archoz és névhez lehet társítani - sőt, nyomozásban jártasabb amatőrök vagy profik itt-ott szétszórt kommentekből olyan részletes profilt állíthatnak össze, hogy sose gondoltuk volna. Ez persze már az információmegosztás másik fajtája, de érdemes ilyen esetben is odafigyelni, mi mindent árulunk el magunkról.

Nem mondom, a teljes bizalmatlanság, és maximális paranoia is tud idegesítő lenni: ha a partner semmi konkrétumot nem akar elárulni magáról, állandóan homályosan fogalmaz, se képet nem küld, se nevet nem ad meg, az se éppen élvezetes, bár tapasztaltam már olyat, hogy a paranoia mögött szakmai okok álltak, és a végén kiderült, hogy az illetőnek valójában nincs rejtegetnivalója, csak az átlagembernél inkább tisztában van az adatbiztonság rejtelmeivel. 

Sokan egyébként nem ott követik el a hibát, hogy túl érzékeny információkkal traktálják az ismerkedés folyamán a partnerüket, hanem teljesen felesleges dolgokról mesélnek - például szükségét érzik, hogy beszámoljanak róla, mit ettek ebédre, vagy milyen ruha van rajtuk, vagy éppen az ismerőseik, haverjaik sztorijait mesélik naphosszat - miközben fontosabb dolgokról egyáltalán nem lehet velük kommunikálni. Kudarcaik részletes felsorolása sem fog hozzájárulni társkeresési sikereikhez, pedig akadnak olyanok, akik szívesen mesélnek eddig kútba esett ismerkedésekről, talán, mert nem tudják feldolgozni a visszautasítást. 

Olyan is előfordul, aki életében először árulja el legféltettebb titkait - pont egy még sose látott nőnek/férfinak, és utána elvárja tőle, hogy a kútba esett ismerkedés után is tartsa vele a kapcsolatot, mert soha nem találkozott még olyan megértő lélekkel, mint ő... 

Bánjunk tehát óvatosan nem csak a saját, érzékeny információinkkal, hanem arra is figyeljünk, mennyire biztatunk valakit mélyebb vallomásokra - mert lehet, hogy félreérti a kedvességünket, és úgy fogja érezni, hogy "megszelídítettük", pedig nem ez volt a szándékunk.