Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Miket beszélünk be magunknak 40 fölötti nőként a társkeresés kapcsán?

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-08-13 21:51:10, Rovat: Egyéb Címkék: 40 fölötti nők, érett nők, középkorú nők, tévhitek

Bár húsz évesen sokan gondolják, hogy harminc után nincs élet, és a harmincasok borzadva néznek a negyvenes éveik elébe, azért az élet nem áll meg, és a kerek évszámokat elrúgva tapasztalhatjuk, hogy még mindig életképesnek érezzük magunkat, mitöbb, jó esetben fiatalnak és energikusnak is. Egy egészséges negyvenes nőnek semmi oka arra, hogy leírja magát, ha újra a társkereső piacra téved vagy kényszerül. (Nem mintha ötven vagy hatvan fölött ne lehetne sikere.)

Miket beszélünk be magunknak 40 fölötti nőként a társkeresés kapcsán?

Bár húsz évesen sokan gondolják, hogy harminc után nincs élet, és a harmincasok borzadva néznek a negyvenes éveik elébe, azért az élet nem áll meg, és a kerek évszámokat elrúgva tapasztalhatjuk, hogy még mindig életképesnek érezzük magunkat, mitöbb, jó esetben fiatalnak és energikusnak is. Egy egészséges negyvenes nőnek semmi oka arra, hogy leírja magát, ha újra a társkereső piacra téved vagy kényszerül. (Nem mintha ötven vagy hatvan fölött ne lehetne sikere.)

Sok nő mégis előszeretettel beszéli be magának, hogy negyven fölött már nincs esélye. Miért is? Nézzük a leggyakoribb tévhiteket:


1. Minden jó pasi elkelt már. (Vagy meleg, vagy katolikus pap.)

Na jó, ebben van valami: sok jó pasi elkelt már, de negvyenes éveire fel is szabadult, hiszen ahány nő válik, annyi férfi is, és attól, hogy az exfeleség már nem ragaszkodik hozzá, ahogy az exférjünk hozzánk, még mindketten lehetünk nagyszerű partnerek. Biztos akadnak kósza, későn érő szinglik is (nemrég az egyik harmincas évei végén járó ismerősöm talált magának egy negyvenes férfit, aki még tényleg soha nem volt nős: azóta már a gyerekük is megszületett, és társkeresőn futottak egymásba), de a legtöbb férfinak negyven-ötven évesen azért már tényleg van némi párkapcsolati múltja. Persze csalódásai és sebei is - no, de nekünk nincsenek?


2. Én már megtaláltam az igazit, még egy nem lesz.

Ez a tévhit elsősorban olyanokra jellemző, akik megözvegyültek, vagy nem saját indíttatásból váltak el. Ha valaki nagyon jó párkapcsolatot élt át, és úgy özvegyült meg, annak extrém nehéz bátorságot meríteni ahhoz, hogy merjen hinni egy új lehetőségben, mert lelkifurdalása is lehet, de esélye minenképpen van: akit egyszer nagyon lehetett szeretni, annak másodszorra is megadatik ez valószínűleg.


3. Nem éri meg a nagy felhajtást az egész társkeresés.

Ez persze életkortól függetlenül felmerülhet bennünk, de ha már nem első ifjúságunkat éljük, még inkább... Persze, a keresés tud nagyon fárasztó és frusztráló is lenni, de hogy megéri, az biztos. Példálózhatnék azzal, hogy hány randimból hánynak volt értelme, és hányszor gondoltam úgy, hogy most már elég, kell a fenének az egész... Csakhogy sok kacskaringó után mégiscsak eljutottam oda, ahová szerettem volna, így aztán csak arra tudok biztatni mindenkit, hogy ne adja fel. Igen, kell hozzá energia, kitartás, hit... Mint minden jó dologhoz.


4. Ha nem találom meg Mr. Tökéletest, akkor megint pórul fogok járni.

Mr. Tökéletes, herceg fehér lovon és hasonló mesefigurák nem léteznek. Ezzel sajnos együtt kell élnünk. De mivel mi magunk sem vagyunk tökéletesek, inkább arra kell törekednünk, hogy olyat találjunk, akinek tökéletlenségei kedvesek a számunkra, és aki szívesen viseli el a mi tökéletlenségeinket. Bizonyos dolgokban kompromisszumokat kell majd kötnünk. Lehet, nem annyira sportos, mint szeretnénk, lehet, már kopaszodik, lehet, hogy van egy idegesítő kamasz gyereke, és így tovább. Ha semmilyen kompromisszumra nem vagyunk hajlandóak, valóban egyedül fogunk maradni.


5. Egyetlen pasi sem olyan megértő, mint a legjobb barátnőm. (Amíg vannak barátnőim, minek nekem férfi?)

Hát, igen, ezzel gyakorta szembesülünk, de nem fair a férfiakat a barátnőinkhez hasonlítani... Meg mire kellenének akkor a barátnők, ha a partnerünk is tökéletesen megértene? A legtöbb férfi másképp működik, és empátia tekintetében olykor tényleg nem a tökély, de vannak más pozitív tulajdonságai. Persze azt is választhatjuk, hogy lemondunk a szexről, vagy összeköltözünk a barátnőnkkel, de ha heterók vagyunk, és férfira vágyunk, akkor ez nem lehet kifogás.


6. A férfiak hazugok, és megbízhatatlanok, nem akarnak elköteleződni. (Esetleg mind csak AZT akarják.)

Jó esetben a férfiak tényleg akarják AZT is - de a társkereső nők is, vagy nem? Ezért igazán nem szabadna őket megróni. Nyilván léteznek férfiak, akik csak a kalandokra vannak kihegyezve, senki sem állította, hogy ez ne lenne így. (Egyébként nők is vannak ilyenek.) De az összes férfi nem Don Juan, aztán olyanok is bőven akadnak, akik egy ideig tombolnak, majd belefáradnak, és újra stabil kapcsolatot szeretnének. 


7. Sose találkozom érdekes pasikkal.

Nos, egy társkereső elég jó garancia arra, hogy ez megváltozzon. De elég a vonatra felszállni és elutazni valahová, akkor is számos érdekes férfi fog az útunkba akadni. Ha nem zárkózunk el előlük.
Ha valaki soha nem találkozik egy érdekes emberrel, az vagy nem találkozik emberekkel, vagy teljesen magába fordul, és észre sem veszi őket. Így persze nehéz...


8. Már nem vagyok elég vonzó.

A legtöbb nő, életkortól függetlenül, elégedetlen a külsejével. Persze nagyon nem mindegy, hogy korábbi kapcsolatainkban milyen impulzusokat kaptunk, és mennyire hanyagoltuk el magunkat. De legtöbbször szó sincs arról, hogy valóban nincs bennünk semmi vonzó, egyszerűen túl kritikusak vagyunk önmagunkkal. És teljesen más szemmel nézzük a testünket, mint azt a férfiak teszik. (Lehet, hogy ebben a dologban a barátnők inkább rontanak a helyzeten, mint hogy javítanának.) A negyvenes nők gyakorlatilag minden férfi korosztály számára izgalmasak, mert már tudják mit akarnak, még fiatalosak, de már érettek. Ha pedig van mit javítani a kondíciónkon, kinézetünkön, az sem megoldhatatlan feladat. A legvonzóbb egy nőben az egészséges önbizalma és a nyitottsága. 

Nos, sorolhatnám még tovább a tévhiteket, de szerintem ki-ki maga is számot vethet azokkal a hiedelmekkel, amelyekkel ő szokta magát bosszantani. Vajon nem arra vár csak, hogy a hiedelmeit megcáfolják?