Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Új én, új célok - hogyan találjunk magunkra válás után

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-09-10 10:00:00, Rovat: Egyéb Címkék: átalakulás, elváltak, rágódás, új célok, új identitás, válás

A társadalmi státuszunk megváltozott, feleségből illetve férjből elvált asszony illetve elvált férfi lettünk, azaz újra egyedülállók, de persze nem pont olyanok, mint azok, akik még nem estek át egy házassági tapasztalaton. Van, aki az elvált státuszt felszabadulásnak éli meg, és könnyen alkalmazkodik új énjéhez, van, aki viszont kudarcnak látja, hogy ő most már nem valaki felesége illetve férje, hanem egy ex...

Új én, új célok - hogyan találjunk magunkra válás után

A legtöbb válás nem egyszerű történet, sokáig húzódhat, már a döntés előtti rossz időszak is eltarthat évekig, aztán a válóper is sok időt emészthet fel az életünkből, és miközben súlyos magánéleti krízisen megyünk keresztül, ugyanúgy kell tennünk a dolgunkat, mint máskor, sőt, ha gyerekeink is vannak, az érdekükben még a normalitás érzetét is fenn kell tartanunk valahogy (már, ha sikerül).

Mikor azonban ez a folyamat lezárul, a megkönnyebbülés mellett azért rengeteg más érzés is eluralkodhat rajtunk, gyászolhatjuk a múltat, megbánhatjuk, hogy egyáltalán házasságot kötöttünk, félhetünk a jövőtől, aggódhatunk a gyerekeinkért - ők hogyan reagálnak majd hosszú távon, és mit tehetünk azért, hogy segítsünk nekik... Lehet, hogy új helyre kellett költöznünk, lehet, hogy most szembesülünk először azzal, hogy egyedül kell megoldanunk a háztartásunk minden gondját, de az is lehet, hogy időnk és energiánk szabadul fel, mert nincsenek gyerekeink, vagy a másik szülőnél laknak, és nem tudunk napi kapcsolatban maradni velük.

Bárhogy is van, az életünk gyökeresen megváltozik. Újra át kell gondolnunk mindent, újra helyet kell találnunk a világban a magunk számára.


1. Barátkozzunk meg új énünkkel!

A társadalmi státuszunk megváltozott, feleségből illetve férjből elvált asszony illetve elvált férfi lettünk, azaz újra egyedülállók, de persze nem pont olyan egyedülállók, mint azok, akik még nem estek át egy házassági tapasztalaton. Van, aki az elvált státuszt felszabadulásnak éli meg, és könnyen alkalmazkodik új énjéhez, van, aki viszont kudarcnak látja, hogy ő most már nem valaki felesége illetve férje, hanem egy ex...

Az átmeneti időszak, amikor még nem szoktunk hozzá az új helyzethez, lehet nehéz, mert a változás sokakat megvisel, még akkor is, ha alapvetően pozitív. De mindannyian ismerünk olyanokat, akiket a házasságuk zátonyra futása megtört, és olyanokat is, akik valósággal szárnyra kaptak. Akár könnyen megy az átmenet, akár szenvedős, fontos, hogy elfogadjuk az új helyzetet, és ne tekintsük olyasminek, ami csak tévedésből történt, és az élet majd úgyis visszatér a "rendes kerékvágásba". Ez viszonylag ritkán történik, tehát a legjobb, ha megbarátkozunk a helyzettel, és kialakítjuk új identitásunkat. Lehet, hogy a tagadás fázisa után kibomló énünk jobban is fog tetszeni, mint a régi.


2. Fogalmazzunk meg új célokat!

Gondoljuk át, mit akarunk kihozni az új helyzetből, és vessük is papírra. Nem kell persze minden áron ragaszkodni ahhoz, amit az első hónapban kitalálunk, de legyenek távlati terveink. Mondjuk gondoljunk ki olyasmit, amit házasként nem tudtunk megvalósítani, bár mindig is vágytunk rá. Meglehet, hogy éppen a szerelmi életünk felpezsdítésére vágynánk leginkább, de ez egy olyan bonyolult cél, aminek megvalósítása nagy részben nem csak rajtunk áll: igyekezzünk először olyasvalamit kitalálni, ami tényleg elsősorban rajtunk múlik. Például egy új hobbi, nyelvtanulás, új sportág: fontos, hogy kimozduljunk a megszokott rutinból, és olyanokkal is megismerkedjünk, akiknek semmi közük a régi énünkhöz.


3. Alakítsuk át magunkat, a környezetünket, vagy mindkettőt!

A nagy átalakulás általában a nőknek szokott menni: egy új frizura, új öltözködési stílus, sportosabb vagy éppen kihívóbb megjelenés... De a férfiak is változtathatnak, szakállt növeszthetnek, vagy éppen leborotválhatják, öltöny helyett farmert húzhatnak (ha a munkájuk nem követel szigorú dress code-ot), autó helyett biciklire pattanhatnak, vagy vehetnek egy motort - amit az asszony sose akart megengedni. 

Lehet persze, hogy nem ebben találjunk meg a megújulás kulcsát, hanem abban, hogy átrendezzük a lakást (ha mi maradunk a régi közös otthonban), vagy berendezzük az új kéglit (itt aztán nem is kell külön erőlködni, a változás magától értetődő lesz). Szimbolikusan az is nagy átalakulást jelenthet, ha az elvált asszony visszaveszi a leánykori nevét, de aki nagyon nagyot akar ugrani, az kezdhet új vállalkozást, illetve elköltözhet egy másik városba is... 


4. Hagyjunk fel a múlton való rágódással!

Nagyon nehéz lépés, főleg azok számára, akik természetükből fakadóan hajlamosak mindenen rágódni, a gyerekkorukon is... Lehet, hogy nekik soha sem fog menni a ruminálásról való teljes lemondás, de annak mértékét azért lehet csökkenteni. Persze nem úgy, hogy elhatározzuk: nem gondolunk rá többet, hanem úgy, hogy más dolgokkal foglaljuk le az agyunkat. Például új terveinkkel, vagy a jelenben való tudatos elmerüléssel.


5. Arra koncentráljunk, amit képesek vagyunk irányítani!

Ha felhagytunk a rágódással, vagy már elindultunk a jelen felé vezető mentális úton, akkor képesek leszünk egyre inkább arra figyelni, amit irányítani tudunk, ami nem másokon, hanem rajtunk múlik. Ha ez a koncentrálás nagyon nehezen megy, és állandóan visszatérünk a múlton való merengésre, akkor kérjünk segítséget: egy szakemberrel megbeszélve sokkal egyszerűbb lesz megfogalmazni, mi mindent tudunk kontrollálni az életünkben, és mi az, amivel kapcsolatban el kell fogadnunk, hogy tőlünk függetlenül alakul.