Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Válás után: az érintés utáni vágy

Írta: Verticordia, Dátum: 2015-09-10 10:00:00, Rovat: Egyéb Címkék: érintés, érintés utáni vágy, Karen Finn, levertség, válás

Az előző posztban arról volt szó, hogy mennyit segíthet, ha búcsúlevelet írunk a házasságunkhoz, illetve fogalmazunk egy másik levelet is, amelyben új életünk lehetőségeit soroljuk fel önmagunk számára. Karen Finn, a levélírás ötletgazdája további tippeket is ad a válás utáni levertség ellen: praxisában azt tapasztalta, hogy egy kapcsolat befejeződésével az egyik legnehezebb dolog az emberi érintés hiányát elviselni. Akár a teljesen véletlen érintések is sokat jelenthetnek, mint az, ahogy két együtt lakó ember össze-összeütközik az előszobában vagy a konyhában...

Válás után: az érintés utáni vágy

Az előző posztban arról volt szó, hogy mennyit segíthet, ha búcsúlevelet írunk a házasságunkhoz, illetve fogalmazunk egy másik levelet is, amelyben új életünk lehetőségeit soroljuk fel önmagunk számára.

Karen Finn, a levélírás ötletgazdája további tippeket is ad a válás utáni levertség ellen: praxisában azt tapasztalta, hogy egy kapcsolat befejeződésével az egyik legnehezebb dolog az emberi érintés hiányát elviselni. Akár a teljesen véletlen érintések is sokat jelenthetnek, mint az, ahogy két együtt lakó ember össze-összeütközik az előszobában vagy a konyhában... De a gyakori ölelések, simogatások hirtelen megszűnése még nehezebben feldolgozható. 

Persze egyáltalán nem mindegy, milyen állapotban volt a házasság a válás előtt, mert vannak párok, akik már a szakításuk kimondását megelőző években annyira elidegenednek egymástól, hogy gondosan kerülik a testi érintkezés minden fajáját, sőt, egyenesen görcsbe rándulnak attól, ha hozzájuk ér a másik... Nekik nem a volt partner, hanem úgy általában egy őket szerető ember érintése fog hiányozni, és már a házasságuk alatt is.  

Azoknak, akik nem csak a házastársuktól, hanem a gyereküktől is elszakadnak, ez az érintéshiány sokkal fájóbb lesz, meg merem kockáztatni, hogy a gyerek mindennapos jelenlétének elvesztése sokkal rosszabb, mint a házastárs eltűnése - aki valószínűleg sokszor inkább feszültség- és nem örömforrás volt. Aki viszont viszi a gyereket, annak hasonló érintésproblémája nem fog kialakulni, főleg, ha a gyerek még elég kicsi ahhoz, hogy ne utasítsa el az anyai/apai gyengédséget.

De mit tehetünk, ha nagyon izoláltnak érezzük magunkat, és vágyunk az érintés adta jó érzésekre, a gyengédségre, biztonságérzetre? Ha van olyan barátunk, testvérünk, rokonunk, akivel elég közeli a kapcsolatunk, és szívesen vesszük, ha átölel, ne habozzunk megkérni erre - persze jó esetben az ilyen ember nem is vár külön felszólításra. A gond csak az, ha nem olyanok a körülmények, hogy gyakran találkozhatnánk, vagy, ha inkább távolságtartó az illető.

A nőknek általában könnyebb dolgunk van, mert a barátnők közelebbi testi kontaktusban élnek, mint a férfiak egymás között: egy heteró férfi általában csak nők és gyerekek részéről veszi természetesnek az ölelést, férfitársaitól nagyobb távolságot tart. Ugyanakkor többet profitál egy alkalmi szexuális kalandból érintés szempontjából, mint egy nő, aki nagy valószínűséggel nem azt kapja, amire igazán vágyik. Sok, (elsősorban gyermektelen) férfi számára az érintéshiány csillapítására nincs is igazán más mód, mint a szexualitás, illetve gyakorta keverik össze érintés utáni vágyukat a szex utáni vággyal. 

Persze, válás után a testiség is hiányozhat, ez teljesen természetes, de nem elsősorban erről beszélünk most, hanem arról a fajta gyengédségről, amely egy szoros kapcsolatban mindenképp jelen van, szexualitástól teljesen függetlenül.

Ha senkivel nem vagyunk éppen ilyen szoros kapcsolatban, az is segíthet, ha befizetünk egy masszázsra, de akár egy manikűr, egy pedikűr is jót tesz. Van, aki azt élvezi, ha a fodrász birizgálja a haját, van, akit egy arckezelés lazít el... Az emberi érintés mindegyikben ott van, és pozitívan hat ránk, arról nem is beszélve, hogy az ilyen kezelések alatt általában beszélgetünk is. Persze, hasonló kezelésekre is leginkább nők járnak, de semmi nem tiltja, hogy férfiak is igénybe vegyék ezeket a szolgáltatásokat.

Noha Karen Finn kifejezetten emberi érintésről beszél, én semmiképp nem hagynám ki a háziállatok pozitív hatását, nagyon sok tanulmány készült már arról, mennyire jót tesz magányos embereknek, ha van egy kutyájuk, macskájuk. Nem csak azért, mert társaságot jelent, mert fontosnak érezhetik magukat, hiszen gondoskodniuk kell egy érző lényről, és nem csak azért a feltétlen szeretetért, amit kapnak (noha ez inkább a kutyákra áll), hanem azért is, mert az állat simogatása nagyon kellemes érzésekkel tölti el az embert. Nyugtató hatású, oldja a feszültséget. Igaz, az állat nem tud visszasímogatni, mint egy ember, de már a bundája érintése is sokat segít.

Karen Finn szerint önmagunkat is megölelgethetjük... Nos, ki lehet próbálni, de soha nem olyan a saját érintésünk, mint valaki másé. Az érintésben éppen az interakció, a kommunikáció az, ami annyira kellemessé teszi... Bár ha arra gondolunk, hogy a gyerekek számára még az is megnyugtató, ha egy alvóállatot ölelgethetnek, lehet, hogy egy nagy méretű plüssfigura beszerzése sem annyira rossz ötlet. Aztán olyan is van, aki egy férfi alakú párnát ölelget, ha jót tesz a lelkének, akkor miért is ne... 

Csak ne ragadjunk le a párnánál, mert mégiscsak sokkal jobb, ha egy hús-vér ember szeretetét érezhetük simogatás, ölelgetés és dédelgetés formájában.