Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Van időnk randizni vagy túl elfoglaltak vagyunk?

Írta: Verticordia, Dátum: 2016-07-16 12:03:47, Rovat: Egyéb Címkék: elfoglaltságok, kifogások, szabadidő

Vannak időszakok az életünkben, amelyek annyira sűrűnek tűnnek, hogy a napi rutinon kívül szinte semmit nem tudunk beilleszteni a programunkba. És hiába itt a nyár, ha most nem a napi rutin, hanem az egyéb, szabadságolási programok töltik ki az időnket. Ha még együtt élünk a gyerekeinkkel, akkor lehet, hogy az ő vakációjuk szervezése foglal le, illetve kisebb kirándulások, családi nyaralás, nagyszülőkkel, barátnővel, haverokkal, ha nem élünk együtt a gyerekkel, éppen most tölthetünk vele hosszabb időt...

Van időnk randizni vagy túl elfoglaltak vagyunk?

A negyvenes-ötvenes korosztály, de még a hatvanas is elég rohanós életet él, így könnyen lehet, hogy a randizásra már nehezen kaparjuk össze azt a pár órát, amire szükségünk lenne. De szerintem nincs olyan, hogy ha igazán vágyunk az ismerkedésre, akkor ne lenne időnk rá hetekig, hónapokig... Hogy úgymond ne férne bele az életünkbe egy új partner - pedig ezt olykor még szingliktől is hallom, akiknek saját magukon kívül senki másról nem kell gondoskodniuk...

Persze, ha az az ideál lebeg a szemünk előtt, hogy annyi időt szeretnénk randizással tölteni, mint fiatalon, amikor még iskolába jártunk, vagy csak épp elkezdtünk dolgozni, és még nagyon ráértünk, akármeddig húzhattunk egy-egy találkozást, tényleg bőven volt időnk akár buliba járni, akár csak a baráti társasággal ülni a játszótéren, akkor ehhez képest igencsak szűkek a lehetőségeink. De heti 1-2 óra randi (amennyi az ismerkedési szakaszhoz kell) akkor is biztos belefér. 

Sokszor csak duma, hogy nem érünk rá, meg lelkileg nem vagyunk felkészülve, ugyanakkor nagyon vágyunk arra, hogy találjunk valakit. Lehet, hogy alapvetően egyedül is jól érezzük magunkat, és csak alkalmanként tör ránk a magány, vagy a sürgető vágy, hogy találjunk egy hozzánk illő társat, vagy csupán jól érezzük magunkat valakivel nőként illetve férfiként. De ha ez a vágy nem elég erős, akkor meggyőzzük magunkat arról, hogy jó lesz a jelenlegi állapot is... Bár lehet, hogy csak a bátortalanságunkat palástoljuk ezzel magunk előtt. 

A kevésbé pörgős életet élők panasza inkább az, hogy nekik ugyan lenne idejük, de az ismerkedő partnereknek szinte soha nincs. Nos, ha valaki egy ismerkedés esetén időhiányra hivatkozik, akkor lehet, hogy tényleg nincs ideje, de az is gyakran előfordul, hogy csak udvariasan így akarja jelezni, hogy nem szeretne folytatást. Talán még önmagával is elhiteti, hogy nincs ideje, és majd a jövő héten, vagy azután lesz... De aki igazán kíváncsi ránk, az talál is időt arra, hogy lásson: minden a motiváció erősségétől függ - tehát felesleges valakit azzal bosszantani, hogy miért nem tud időt szakítani ránk: ha akar, akkor tud. Ha nem akar, akkor meg az egész kapcsolatnak nincs sok értelme.

Ilyen korban azért már a legtöbb embernek van rá antennája, hogy megérezze, mikor melyik verzióról van szó... Igaz, az igények és az időérzékelés módja is eltérő lehet. Itt egyrészt arról van szó, hogy a kevésbé elfoglalt ember számára az idő lassabban telik, és ha épp lelkesedik valakiért, akkor egy-egy perc is soknak tűnik kapcsolat, találkozás nélkül, másrészt meg arról, hogy a nők kapcsolattartási igényei általában nagyobbak, mint a férfiakéi. Ha a jobban ráérő fél éppenséggel nő is, akkor a két dolog összeadódik, és az asszony elhanyagoltnak érzi magát akkor is, ha a férfi kifejezetten érdeklődik iránta, és tényleg szeretne sok időt tölteni vele.

Ezért fontos az is, hogy hasonló ritmusú és hasonló mennyiségű elfoglaltsággal rendelkező partnerek találjanak egymásra, illetve ne lakjanak vagy dolgozzanak túl messze: bár akit nagyon nem motivál semmi az összefutásra, az 5 percnyi autóutat is nehezen tesz meg. Ha valaki újat szeretnénk az életünkben, azért azzal tisztában kell lennünk, hogy mindent nem csinálhatunk úgy, mint azelőtt. Lehet, hogy bizonyos tevékenységeinkből vissza kell vennünk. (Bár arról szó sincs, hogy fenekestül fel kéne forgassuk az életünket, vagy le kéne mondanunk mindenről.) 

Ha valaki például a napi 2 órányi edzésre esküszik, és igazából azért formálja a testét, hogy minél vonzóbb legyen (ha nem ezért, akkor miért?), ugyanakkor épp ez a napi edzésmennyiség akadályozza meg abban, hogy ráérjen randizni, akkor valami gond van: az illető igazából fél attól, hogy találjon valakit, és a "nem érek rá" saját magának előadott kifogás. Vagy, ha a haverokkal sörözni mindennél fontosabb, és emiatt nem ér rá hétvégenként nőkkel találkozni, akkor megint csak nem akarja igazán, amit állítólag akar. 

Lehet ezt évekig is játszani, tanulásra, munkára, családra fogni, de sokszor csak a nem megfelelő időbeosztás és a kifogáskeresés van a mögött, hogy túlságosan teli a naptárunk. Mert, ha véletlen, mindenféle tervezés nélkül egy ilyen elfoglalt ember életében hirtelen felbukkan valaki, aki igazán érdekli, hirtelen mindig rengeteg ideje lesz...